Mimézis, forma és formátlanság Alexander Pope Dunciad című művében

Komáromy, Zsolt (2025) Mimézis, forma és formátlanság Alexander Pope Dunciad című művében. MAGYAR FILOZÓFIAI SZEMLE, 69 (1). pp. 11-33. ISSN 0025-0090

Preview

Text 21369-Cikkszovege-90644-1-10-20260507.pdf - Published Version Download (183kB) | Preview

Abstract

Azon alapvetés szerint, amely összekapcsolja a mimézist és az idealizálást, a „jobbak” utánzása előbbre való, mint a „hitványabbak” utánzása; egyes szöveghelyek nyomán az értelmezői hagyományban elterjedtté vált a nézet, hogy Arisztotelész a mimézisnek azt a formáját részesítette előnyben, amely pozitív példák bemutatása révén alkalmas az erkölcsi nevelésre, szemben például a karikatúraszerű ábrázolással (Arisztotelész 1997. 48a5; Arisztotelész 1969. 1340a). Ebben az esszében a mimézis és idealizálás egy olyan esetéről lesz szó, amelyre igen nehéz e fogalmak ezen viszonyát alkalmazni. Alexander Pope, az angol klasszicista költészet mesterének Dunciad (Szamáriász) (1728/1743) című, több változatban megírt műve ugyanis szatíra, a szatíra pedig jellemzően hitványabb jellemeket utánoz, és épp az a karikatúraszerű ábrázolás jellemzi, amely elvileg alkalmatlanná teszi a mimézist az idealizálásra. Mi több, ez a mű a szatíra egy igen extrém változata. Mint igyekszem majd megmutatni, olyannyira szélsőséges, hogy felforgatja a mimézis és idealizálás azon megjelenési módját, amelyet itt mimetikus formának fogok nevezni.

Actions (login required)

Edit Item