Gömbfejűek : Írói példázatok emberi és művészi autonómiáról az ötvenes, hatvanas évekből = Ballheads : Writers’ Examples of Human and Artistic Autonomy from the 1950s and 1960s

Majtényi, György (2026) Gömbfejűek : Írói példázatok emberi és művészi autonómiáról az ötvenes, hatvanas évekből = Ballheads : Writers’ Examples of Human and Artistic Autonomy from the 1950s and 1960s. ACTA UNIVERSITATIS DE CAROLO ESZTERHÁZY NOMINATAE. SECTIO LITTERARUM, 27. pp. 53-70. ISSN 2676959X

Preview

Text 53_majtényi.pdf - Published Version Download (9MB) | Preview

Abstract

A tanulmány az ötvenes-hatvanas évek magyarországi írói világát vizsgálja, az emberi és művészi autonómia lehetőségeire fókuszálva a kommunista diktatúra viszonyai között. A szerző írói anekdoták, emlékezések és irodalmi szövegek elemzésével mutatja be, miként jelentek meg a bátorság, a kritika és az ellenállás szimbolikus formái a Rákosi- és a Kádárkorszakban. A tanulmány Hannah Arendt totalitarizmuselméletére támaszkodva értelmezi a kollektív félelem, a konformizmus és az autonóm cselekvés összefüggéseit. Külön figyelmet szentel az 1956-os forradalom előtti és alatti írói szerepvállalásnak, valamint az azt követő megtorlás hatásainak. Az elemzés rámutat arra, hogy a diktatúra nem számolta fel teljesen az autonómiát, hanem azt szűk, informális „oázisokba” szorította vissza. A tanulmány végső következtetése szerint az írói – és általában az emberi – magatartások nem egyszerűen a bátorság vagy a gyávaság dichotómiájában értelmezhetők, hanem komplex válaszokként a totalitárius rendszer mindennapi működésére. | The article examines the world of Hungarian writers in the 1950s and 1960s, focusing on the possibilities of human and artistic autonomy under the conditions of communist dictatorship. Through the analysis of writers’ anecdotes, memoirs, and literary texts, the author demonstrates how symbolic forms of courage, critique, and resistance emerged during the Rákosi and Kádár regimes. Drawing on Hannah Arendt’s theory of totalitarianism, the study interprets the interrelations between collective fear, conformity, and autonomous action. Particular attention is devoted to writers’ political engagement before and during the 1956 revolution, as well as to the effects of the repression that followed. The analysis shows that dictatorship did not completely eliminate autonomy but instead confined it to narrow, informal “oases.” The article ultimately argues that writers’—and more generally human—forms of conduct cannot be understood simply in terms of a dichotomy between courage and cowardice, but rather as complex responses to the everyday functioning of a totalitarian system.

Actions (login required)

Edit Item