Adalékok a magyarországi szlovákok közéleti nyelvhasználatához = Contributions to the public language use of Slovaks in Hungary

Uhrin, Erzsébet (2026) Adalékok a magyarországi szlovákok közéleti nyelvhasználatához = Contributions to the public language use of Slovaks in Hungary. ACTA ACADEMIAE BEREGSASIENSIS, PHILOLOGICA, 5 (2). pp. 69-89. ISSN 27866718

Preview

Text 4_Uhrin.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (739kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a magyarországi szlovák közösség közéleti nyelvhasználatát elemzi, különös tekintettel a politikai és közigazgatási színtérre. A szerző történeti perspektívába helyezi a nemzetiség helyzetét, megemlítve a 18. századi betelepülést, a trianoni békeszerződés okozta elszigetelődést, valamint az 1946–1948-as lakosságcsere traumatikus hatásait. A dolgozat központi részét a jogi szabályozás vizsgálata alkotja. A rendszerváltozás utáni aktivitást és az 1993-as, majd a 2011-es nemzetiségi törvény hatásait elemzi. Bár a szlovák nemzetiségi önkormányzatok száma 1994 és 2024 között több mint kétszeresére nőtt, a tanulmány rámutat a jogszabályi környezet hiányosságaira: a törvény továbbra sem tartalmazza a nyelvhasználati jogok betartatásához szükséges garanciákat és végrehajtási rendeleteket. A kutatásban alkalmazott módszerek: a résztvevő megfigyelés, szociolingvisztikai kérdőív, interjú és dokumentumelemzés. A tanulmány elméleti kerete a nemzetközi szakirodalom releváns fogalmaira – így a nyelvi piacra, a nyelvi igazságosságra és a kulturális állampolgárságra – építve vizsgálja a nyelvhasználatot, mint szimbolikus tőkét. Az elemzés rávilágít, hogy a kisebbségi nyelv közéleti jelenléte nem csupán kulturális kérdés, hanem a politikai cselekvőképesség és a demokratikus részvétel alapfeltétele. A szerző hangsúlyozza a domináns nyelvi környezetben alkalmazott stratégiai megoldások, az úgynevezett „nyelvi detourok”, az alternatív nyelvi csatornák jelentőségét a közösségi megmaradásban. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a szlovák nemzetiségi önkormányzatok formálisan biztosítják a kétnyelvűséget, azonban a gyakorlatban ez a kétnyelvűség többnyire szimbolikus, performatív vagy rituális jellegű, és nem válik meghatározóvá a hétköznapi adminisztrációs vagy intézményi nyelvhasználatban. A nyelvhasználati tendencia ambivalens, de azt mutatja, hogy kedvező hazai és anyaországi (szlovákiai) politikai döntések, a nemzetiségbarát környezet, valamint az érintettek aktív szerepvállalása jelentős mértékben hozzájárulhat a nemzetiségi nyelvek fennmaradásához és funkcionális használatának erősödéséhez. | The study analyses the public language use of the Slovak community in Hungary, with particular attention to the political and administrative spheres. The author places the situation of the national minority in a historical perspective, referring to the eighteenth-century settlement, the isolation caused by the Treaty of Trianon, and the traumatic effects of the 1946–1948 population exchange. The central part of the paper is devoted to the examination of legal regulation. It analyses the activity following the change of regime and the effects of the 1993 and 2011 nationality laws. Although the number of Slovak nationality self-governments more than doubled between 1994 and 2024, the study points out the shortcomings of the legal environment: the law still does not contain the guarantees and implementing regulations necessary for enforcing language-use rights. The methods applied in the research include participant observation, a sociolinguistic questionnaire, interviews, and document analysis. The theoretical framework of the study examines language use as symbolic capital, drawing on relevant concepts from international scholarship, such as the linguistic market, linguistic justice, and cultural citizenship. The analysis highlights that the public presence of a minority language is not merely a cultural issue, but a fundamental condition of political agency and democratic participation. The author emphasizes the importance of strategic solutions used in a dominant-language environment, the so-called “language detours”, and alternative linguistic channels in the survival of the community. Based on the findings of the research, it can be stated that Slovak nationality self-governments formally ensure bilingualism; however, in practice, this bilingualism is mostly symbolic, performative, or ritual in nature, and does not become dominant in everyday administrative or institutional language use. The tendency of language use is ambivalent, but it shows that favourable political decisions in Hungary and in the kin-state, Slovakia, a minority-friendly environment, and the active involvement of the people concerned can contribute significantly to the preservation of minority languages and to the strengthening of their functional use.

Actions (login required)

Edit Item