A vállalat mint biztonságpolitikai szereplő : A TotalEnergies és a Lafarge a posztvesztfáliai nemzetközi rendben = The Corporation as a Security Actor : TotalEnergies and Lafarge in the Post-Westphalian International Order

Szűcs, Anita (2026) A vállalat mint biztonságpolitikai szereplő : A TotalEnergies és a Lafarge a posztvesztfáliai nemzetközi rendben = The Corporation as a Security Actor : TotalEnergies and Lafarge in the Post-Westphalian International Order. NEMZET ÉS BIZTONSÁG: BIZTONSÁGPOLITIKAI SZEMLE, 19 (1). pp. 4-27. ISSN 1789-5286 (nyomtatott); 2559-8651 (online)

Preview

Text 01_szucs_4-27_nemzet_es_biztonsag_2026_01.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (260kB) | Preview

Abstract

A tanulmány azt vizsgálja, miként alakul át a biztonság biztosításának logikája a posztvesztfáliai nemzetközi rendben, különös tekintettel az állami erőszak-monopólium diffúziójára, a biztonság piacosítására és a vállalati szereplők kváziszuverén működésére. Az elemzés elméleti keretét a szuverenitás átalakulásáról szóló irodalom adja (Krasner, Kaldor, Sassen, Ruggie), módszertanilag pedig összehasonlító esettanulmányt alkalmaz a TotalEnergies mozambiki LNG-beruházása és a Lafarge szíriai működése kapcsán. A két eset a hibrid állami-vállalati, illetve privatizált/kriminalizált biztonsági rezsim két típusát jeleníti meg. A tanulmány fő állítása, hogy a posztvesztfáliai rendben a szuverenitás nem eltűnik, hanem átrendeződik: a vállalatok bizonyos funkciókban ideiglenesen állami szerepeket vesznek át, miközben a jogi és normatív elszámoltathatóság deterritorializált mechanizmusai erősödnek. A két ügy azt is megmutatja, hogy a felelősség egyre inkább transznacionális terekben, részben a vállalati székhelyállam jogintézményein, részben civil és bírósági hálózatokon keresztül érvényesül. A posztvesztfáliai biztonsági rend legfontosabb jellemzője tehát nem az állam gyengülése, hanem a szuverenitás és felelősség új kapcsolódási formáinak kialakulása. | This article examines how the production and governance of security are being transformed in the post-Westphalian international order, with particular attention to the diffusion of the state monopoly on violence, the marketization of security, and the rise of corporate quasi-sovereignty. The theoretical framework draws on scholarship on changing sovereignty (Krasner, Kaldor, Sassen, Ruggie), while the methodology combines within-case process reconstruction with cross-case comparison. Empirically, the paper analyses two French multinational cases: TotalEnergies in Mozambique (LNG) and Lafarge in Syria. The cases represent distinct security configurations – one hybrid state-corporate model and one privatized/ criminalized model – and allow the study to map how firms shape security arrangements in conflict environments. The core argument is that in the post-Westphalian order sovereignty is not disappearing but being reorganized. Corporations may temporarily perform state-like functions, yet they do not become fully sovereign actors. At the same time, deterritorialized accountability mechanisms are expanding through transnational legal and normative frameworks, including home-state judicial institutions and civil society litigation networks. The two cases therefore suggest that the central structural shift is not the “death of the state,” but the decoupling and selective recoupling of sovereignty and responsibility across multiple governance arenas.

Actions (login required)

Edit Item