Klímaváltozás és szükséglettolerancia = Climate change and needs tolerance

Irk, Ferenc (2026) Klímaváltozás és szükséglettolerancia = Climate change and needs tolerance. KRIMINOLÓGIAI TANULMÁNYOK (2000-), 63. pp. 57-77. ISSN 1586-4596

Preview

Text 003_Irk.pdf - Published Version Download (562kB) | Preview

Abstract

A tanulmány az éghajlati válságot a szükségletek szemszögéből értelmezi: a válság egyrészt a szükségleteket kielégítő anyagi rendszerek (energia, élelmiszer, mobilitás, termelés) kibocsátást generáló logikája, másrészt az előbbi rendszerekre adott éghajlati hatások válasza, amely aláássa a vízhez, élelmiszerhez, egészségügyi ellátáshoz, lakhatáshoz és a mentális jóléthez való hozzáférést. A szükségletek pluralista jellegűek: a „méltányos minimumot” nem lehet más javakkal helyettesíteni; ezért a klímapolitika erkölcsi küszöbértéke az alapvető szükségletek védelme. Ugyanakkor a szükséglet fogalma politikailag manipulálható: a növekedés, a luxusfogyasztás vagy a kibocsátásintenzív biztonság „szükségletté” alakítható. A kulcsfogalom a szükséglettolerancia: intézményes és méltányos visszavonulás a magas kibocsátású kényelmi normáktól, kompenzációval és infrastrukturális változtatásokkal. A következményes felelősség kriminológiai keretrendszere a diffúz, mégis előrelátható károkhoz illeszkedik: a felelősség megosztása a kibocsátás, a képesség, a haszon és az ellenőrzés szerint; különös tekintettel a luxuskibocsátás és a késleltetési rendszerek elszámoltathatóságára. Ez a dolgozat a kritikai és zöldkriminológiához járul hozzá azáltal, hogy az éghajlatváltozást az intézményesített károkozás egyik formájaként fogalmazza meg, ahol a felelősség a szükségletek irányításából, a késedelem normalizálásából és a nélkülözés egyenlőtlen tolerálásából fakad. | The study interprets the climate crisis from the perspective of needs: the crisis is both the emissions-generating logic of the material systems that satisfy needs (energy, food, mobility, production) and the feedback of climate impacts that destroy access to water, food, health, housing, and mental well-being. Needs are pluralistic: the “fair minimum” cannot be replaced by other goods; therefore, the moral threshold of climate policy is the protection of basic needs. At the same time, the concept of need is politically manipulable: growth, luxury consumption, or emissionintensive security can be turned into ‘needs’. The key concept is need tolerance: institutional and equitable withdrawal from high-emission comfort standards, with compensation and infrastructural changes. The criminological framework of consequential responsibility fits diffuse yet foreseeable damages: responsibility is shared according to emissions, capacity, benefit, and control, with particular regard to the accountability of luxury emissions and delay systems. This paper contributes to critical and green criminology by framing climate change as a form of institutionalized harm, where responsibility stems from the management of needs, the normalization of delay, and the unequal tolerance of deprivation.

Actions (login required)

View Item