Távol és mégis közel : Metamodern reflexió és pedagógiai hídépítés a fejlesztő biblioterápiában

Rajnai, László (2026) Távol és mégis közel : Metamodern reflexió és pedagógiai hídépítés a fejlesztő biblioterápiában. ÚJ PEDAGÓGIAI SZEMLE, 76 (7-8). pp. 118-137. ISSN 1215-1807

Preview

Text upsz_7607-08_2026__014__rajnai_laszlo.pdf - Published Version Download (787kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a köznevelésben tapasztalható kognitív hasadékot vizsgálja, amely a modern pedagógiai intézményrendszer (a habermasi Rendszer) zárt, objektivista, hagyományközvetítő logikája és a serdülők posztmodern, töredezett Életvilága között feszül. A nevelésfilozófiai elemzés egy metamodern pedagógiai keretrendszert vázol fel, ami képes lehet áthidalni ezt a kulturális és ismeretelméleti hasadékot anélkül, hogy a vizsgált paradigmák valamelyike mellett kizárólagosan állást foglalna. A kutatás elméleti alapját a metamodernizmus központi fogalma, a modernizmus és a posztmodern végpontjai közötti folyamatos oszcilláció adja. Ehhez Biller pedagógiai Bildung-modelljéhez fordulunk: a személyiségfejlődés során a diákok az önmagukért való énállapotoktól a világgal adaptív kapcsolatban lévő létállapotok felé haladnak. A tanulmány központi állítása, hogy a fejlesztő biblioterápia módszertana alkalmas lehet egy közvetítő, metamodern pedagógiai tér létrehozására. A folyamat során a részt vevő diákok képessé válnak arra, hogy az egymásnak ellentmondó narratívákat egyszerre tartsák a tudatukban, és egy biztonságos, átmeneti pedagógiai térben reflektáljanak azokra. Ezáltal a fejlesztő biblioterápia gyakorlata nem megszünteti a modern normativitás és a posztmodern relativizmus közötti feszültséget, hanem annak integrálásával támogatja az identitáskonstrukciót, és segíti a tanulók autonóm, reflektív helykeresését és virtuális otthonteremtését a világban.

Actions (login required)

View Item