Közösségi gondoskodás és felekezeti szolidaritás. Szabadegyházi segélyezési stratégiák és példák a II. világháború utáni években = Community Care and Denominational Solidarity Relief Strategies and Examples in Free Churches in the Years Following the Second World War

Bacsó, Benjámin (2026) Közösségi gondoskodás és felekezeti szolidaritás. Szabadegyházi segélyezési stratégiák és példák a II. világháború utáni években = Community Care and Denominational Solidarity Relief Strategies and Examples in Free Churches in the Years Following the Second World War. In: Teológia és szegénység : A marginalizáltak hangja és reménye. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóinak és doktoranduszainak tanulmánykötete. Teológia és ... (3). Evangélikus Hittudományi Egyetem; L'Harmattan Kiadó; L’Harmattan Open Access; Luther Kiadó, Budapest, pp. 116-128. ISBN 9789633803219; 9786157145108

Preview

Text Community_Care_and_Denominational_Solidarity_Relief_Strategies_and_Examples_in_Free_Churches_in_the_Years_Following_the_Second_World_War.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (305kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a II. világháborút követő magyarországi szabadegyházi segélyezési stratégiákat elemzi elsődleges levéltári források és korabeli sajtótermékek alapján. A kutatás középpontjában az önfenntartás elve és a közösségi szolidaritás gyakorlati megnyilvánulásai állnak. Ebben az időszakban a fizikai pusztítás és a politikai átrendeződés alapvető kihívások elé állította a felekezeteket. A szerző rávilágít arra, hogy a szabadegyházak – különösen a baptista, adventista és pünkösdi közösségek – hazai marginális helyzetük ellenére kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerük révén jelentős humanitárius erőforrásokat mozgósítottak. Ez a támogatás szorosan kapcsolódott hitéleti missziós tevékenységükhöz, sőt erősítette azt. A segélyezés és a misszió szinergiája (például az adventista Tábéaintézmény vagy a pünkösdi árvaházalapítás révén) nemcsak a fizikai szükségleteket enyhítette, hanem a közösségek morális hitelességét és társadalmi bázisát is növelte a háború utáni válságos években. This study analyzes the relief strategies of Hungarian free churches in the years following World War II, based on primary archival sources and contemporary press reports. The research focuses on the principle of self-preservation and the practical manifestations of communal solidarity during a period when widespread physical destruction and political realignment posed fundamental challenges to these denominations. The paper highlights that despite their marginal domestic status, Hungarian free churches—particularly Baptist, Adventist, and Pentecostal communities—mobilized significant humanitarian resources through their extensive international networks. This assistance was closely linked to, and significantly reinforced, their religious missionary activities. The synergy between relief work and evangelism (demonstrated by initiatives like the Adventist Tábéa institution or the establishment of Pentecostal orphanages) not only alleviated physical suffering but also enhanced the moral credibility and social base of these communities during the post-war crisis.

Actions (login required)

View Item