A történeti földrajz mint kapcsolattudomány alkalmazása a magyar várostörténet-írásban

Szilágyi, Zsolt (2013) A történeti földrajz mint kapcsolattudomány alkalmazása a magyar várostörténet-írásban. Nagyerdei Almanach, 4 (1). pp. 183-204. ISSN 2062-3305

Preview

Text 131.14_SzZs_183-204p.pdf Download (670kB) | Preview

Abstract

A magyar történeti földrajz jó néhány vonatkozásában avítt kérdésekkel és vizsgálati módszerekkel dolgozik, ellenben megfigyelhetők – kivált a történeti éghajlatkutatás terén, most csak ezt emelem ki – olyan eredmények, amelyek korszerűek és nemzetközi színvonalúak. Ezek a kutatási irányvonalak jelenthetik a diszciplína egyik meghatározó húzóágazatát. Már tapasztalható, hogy a kis jégkorszak többé-kevésbé átesett a magyar történettudomány kanonizációs folyamatán. Ennek bizonyítéka, hogy a legutóbbi, újkorra vonatkozó szintézisek már e kontextust is felhasználják, igaz, még mindig csak leíró jelleggel, és nem komplex koherenciával. Meglátásom szerint a magyar várostörténet-írás – ami a hazai társadalomtörténet meghatározó területe – lehet a történeti klímarekonstrukciós eredmények egyik legnagyobb felhasználója. Tudniillik küszöbön áll a kis jégkorszak városfejlődési modellbe történő beillesztése (is). A történeti földrajz hazai művelői pedig eldönthetik, hogy ebben a vonatkozásban a közvetítő szerepet vállalják csupán, és mindössze az építőköveket szállítják a várostörténet-írás új, korszerűsített városfejlődési modelljének kidolgozásához, vagy maguk állnak hozzá a feladat elvégzéséhez. Ez azonban közel sem lehet ilyen szélsőségesen letisztult értelmezés, hiszen a hazai történeti földrajzosok szűk csoportja vagy történésznek, vagy geográfusnak mondja inkább magát – ilyenformán a történeti földrajzhoz való tartozásuk pusztán másodvonalbeli réteg a tudósi identitástudatukban. Mi ez, ha nem annak bizonyítéka, hogy a történeti földrajz élő (valóságos) interdiszciplína?

Actions (login required)

Edit Item