Közüzemi szolgáltatások szervezése a nemzetközi viták és új szervezeti megoldások tükrében

Lux, Gábor (2015) Közüzemi szolgáltatások szervezése a nemzetközi viták és új szervezeti megoldások tükrében. TERÜLETI STATISZTIKA, 55 (1). pp. 28-45. ISSN 0018-7828 ; Online: 2064-8251

Preview

Text lux.pdf Download (502kB) | Preview

Abstract

A kommunális infrastruktúra és a közszolgáltatások elérhetőségének biztosítása hagyományosan a területi kormányzás fő kérdései közé tartozik. A tetemes beruházási költségek, a karbantartás és az üzemeltetés finanszírozása, valamint az ellátási rendszerek regionálistól a globális szintig terjedő léptéke viszont mérlegelésre is kényszeríti a rendszer irányítóit; döntéseikben eltérő prioritásokat hoz előtérbe vagy szorít háttérbe. Ezért a feladatellátásban a társadalmi, gazdaságossági és területi szempontok valamilyen egyensúlya valósul meg. Az elmúlt évtizedekben a közszolgáltatás-szervezés jelentős koncepcionális átalakuláson ment keresztül, amely a közpolitikákban gyakorlati következményekkel is járt. Az új közmenedzsment (new public management) megközelítés a közszektor hatékonyságelvű átszervezésével és részleges piacosításával a számonkérhetőség, magasabb ellátási minőség és a költségmegtakarítások szempontjai felé kívánt elmozdulni. Ez a fordulat a fejlett, feltörekvő és fejlődő országokat is elérte, és a nemzetközi szervezetek által szorgalmazott reformcsomag egyik standard elemévé vált. A koncepcióváltás nem járt egyértelmű és egyetemes sikerrel, és a szorgalmazói által nem várt mellékhatásokhoz is vezetett; kritikái és alternatívái megjelentek mind az elméletben, mind a gyakorlatban. A közszolgáltatás-szervezésben bekövetkezett változások ezzel együtt felkeltették a szakemberek, kormányzatok és különösen a fogyasztók érdeklődését a teljesítménymérés, a nyújtott szolgáltatások ár-érték aránya, és az új, innovatív közpolitikák iránt. Ebben a tanulmányban a helyi közszolgáltatások körül kialakult nemzetközi viták eredményeit vizsgálom a feladatellátás változó (elsősorban a piacosítás és közösségi tulajdonú formák egyensúlyát érintő) értelmezései és empirikus tapasztalatai tükrében. A tanulmány épít a hazai szakirodalomban korábban megjelent, a témát elsősorban a közigazgatás és politikatudomány (Pálné 2001, Horváth 2002 és 2005, Boda–Scheiring 2010), ritkábban a közgazdaság-tudomány (Valentiny 2000, Rosta 2012) szemszögéből tárgyaló elemző és kritikai munkákra, de elsősorban az elmúlt évtized vitáira és útkeresésére koncentrál. A korábbi eredmények (a klasszikus feladatellátási paradigma és a magántőkére építő modell) bemutatására az újkeletű viták hátterének megértése mellett azért van szükség, mert a közszolgáltatások fejlődése erős útfüggő vonásokat mutat: a korábban meghozott döntések hosszú távon befolyásolják a döntéshozók mozgásterét, és a rendszerek telepítése, átalakítása nagyon magas költségekkel jár. Nem térek ki részletesebben azokra az aktuális hazai társadalmi vitákra, amelyek a kérdést akár a napi politika szintjén, akár szakfolyóiratokban és tanulmánykötetekben megjelent tudományos közleményekben (Nagy Csongor 2010, Pump 2011, Horváth-Péteri 2012, Péteri 2012, Horváth–Péteri-Vécsei 2014) vizsgálják: filozófiám szerint önmagunkat gyakran mások tükrében, mindennapjainktól eltávolodva érthetjük meg legjobban. A tanulmány célja ezért elsősorban az eltérő feladatellátási formák összevetése és a köztük fennálló trade off hatások bemutatása, amelynek érdekében nemzetközi összehasonlító elemzésekre, továbbá ország- vagy térségspecifikus esettanulmányokra is támaszkodtam. Külön vizsgálom a közösségi és piacosított modellek területi következményeit. Végül az írás kísérlet annak megállapítására, hogy létezik-e olyan értelmes középút vagy kompromisszum, amely megfelelően képes egyesíteni az eltérő modellek előnyeit a rájuk jellemző hátrányok elkerülése mellett

Actions (login required)

Edit Item