Tájváltozás térinformatikai módszerekkel történő értékelése egy balaton-felvidéki mintaterület (Káli-medence) példáján

Szilassi, Péter and Kiss, Richárd (2001) Tájváltozás térinformatikai módszerekkel történő értékelése egy balaton-felvidéki mintaterület (Káli-medence) példáján. In: Földrajzi kutatások - Magyar Földrajzi Konferencia, 2001. október 25-27., Szeged, Hungary.

Preview

PDF 1007308.pdf Download (1MB)

Abstract

Az utóbbi öt évtized gazdasági, politikai, változásai alapvetően átformálták hazánk olyan területeinek tájszerkezetét is, melyek különleges táji, tájesztétikai értéket képviselnek. Ilyen terület a Káli-medencében található Fekete-hegy, mely a medencével együtt 1984- óta védelem alatt áll, és 1997-óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét képezi. A hegyre korábban a domborzati elemekhez stabilan kötődő tájhasználati formák voltak a jellemzőek. A hegy bazaltfennsíkján az erdőgazdálkodás, lejtőjén a szőlőművelés, míg a hegy lábánál, és a medence alján a legeltető állattartás és a szántóföldi növénytermesztés volt a domináns. A hatvanas évek elején a termőföldek szövetkezeti tulajdonba kerültek, mely más borvidékékekhez hasonlóan (CSORBA, P. 1989, 1999) Fekete-hegy lejtőjén is jelentősen átrendezte a szőlőterületek térszerkezetét. A szőlők a hegylejtő felső, meredekebb szakaszáról a nagyüzemi módszerekkel is könnyen művelhető hegylábi „szoknya” területére szorultak vissza. A második jelentős mértékű tájszerkezeti változás a hetvenes évektől indult meg, amikor Fekete-hegy területén (a Balaton-felvidék többi tanúhegyéhez hasonlóan) a hagyományos agrárfunkció háttérbe szorulásával párhuzamosan a rekreációs funkció került előtérbe, és ezzel magyarázhatóan a nyaralók, hétvégi házak számának növekedése miatt a terület beépítettsége jelentősen nőtt (BÖHÖNYEY Á. - SZANTKUTY G 1982). A harmadik jelentős területi átrendeződés a rendszerváltást követő privatizáció következében ment végbe, mely egyfajta visszarendeződést eredményezett a szőlők területiségében. A homogén hegylábi parcellák helyét ismét a meredekebb, és magasabb helyzetű lejtőket is hasznosító gazdálkodás vált dominánssá, míg a hegylejtő beépítettsége tovább növekedett. Dolgozatunkban a mintaterületen végbement tájszerkezeti változások számszerűsítésének (mérésének), és térbeli ábrázolásának néhány kvantitatív módszerét, és e módszerek alkalmazásának néhány eredményét mutatjuk be.

Actions (login required)

Edit Item