Nap, Hold, csillagok. A holdciklusok, napkitörések és mágneses viharok hatása az öngyilkosságokra

Kmetty, Zoltán and Bozsonyi, Károly and Tomasovszky, Álmos (2016) Nap, Hold, csillagok. A holdciklusok, napkitörések és mágneses viharok hatása az öngyilkosságokra. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 17 (3). pp. 215-241. ISSN 1419-8126

Preview

Text 0406.17.2016.3.2.pdf Download (391kB) | Preview

Abstract

Elméleti háttér Az öngyilkosság-kutatások nagyon széles bázison vizsgálják a lehetséges rizikófaktorokat. Már az 1960-as években megjelentek olyan kutatások, amelyek a holdciklus öngyilkosságra gyakorolt lehetséges hatását próbálták meg feltárni. Az ezzel foglalkozó eddigi munkák felemás eredményt hoztak, de inkább arra mutattak, hogy a vizsgálatok középpontjába állított teliholdnak nincsen összefüggése a vizsgált kérdéssel. A különböző naptevékenységek (napkitörés) és ezek földi hatása (mágneses vihar) már kevésbé kutatott téma az öngyilkosság szempontjából. Az eddig eredmények viszont arra mutattak, hogy lehet összefüggés a jelenségek között, bár a csatolási mechanizmust már nem érintették ezek a munkák. Cél A tanulmány célja megvizsgálni a holdciklus a napkitörések és a mágneses viharok együtt járását az öngyilkossági gyakoriságokkal. A tanulmányunkban felhasznált több mint 30 évnyi napi magyar öngyilkossági idősor lehetőséget teremt számunkra, hogy más munkákhoz képest sokkal részletesebben tudjuk körbejárni a kérdéskört. Módszer Tanulmányunkban az 1976 és 2010 közötti magyarországi öngyilkosságok számának napi normált számát (12784 nap) vizsgáljuk meg a holdciklusok, a napkitörések és a mágneses viharok aspektusából. Az öngyilkossági idősor esetében az évi lakosságszámra normált számok mellett a szezonálisan dekomponált idősorokat is vizsgáljuk (amelyekből a trend- és szezonhatásokat már eltávolítottuk). A holdciklus esetében elsősorban a teliholdra koncentrálunk, a napkitörés esetében külön vizsgáljuk az összes mérhető napkitörést és az erősebb (M/X) napkitöréseket, míg a mágneses viharok esetében a közepes (Ap > 39) és erős (Ap > 100) mágneses viharokat különítjük el. Az egyes jelenségek által érintett és nem érintett napok átlagainak különbségét, Student-féle t-próbával, Welch-féle d-próbával, és ezek rang változataival vizsgáljuk. Eredmények A telihold esetében az eredményeink arra mutatnak, hogy a jelenség nem függ össze az öngyilkossággal (csak a nők esetében mutatkozik egy gyenge kapcsolat, és az is csak a normált modellekben). A napkitörések és mágneses viharok vizsgálata már több szignifikáns ösz- szefüggést mutatott, mind a teljes, mind a női és férfi idősorban. Ezt azonban okozhatta a szezon komponens együttmozgása is, mivel a detrendelt és deszezonalizált öngyilkossági idősor esetében ezek az összefüggések már nem voltak azonosíthatók. Következtetés A napkitörések és mágneses viharok esetében érdemes tovább folytatni a vizsgálatokat komplexebb statisztikai modellekkel is. | Theoretical Background The research of suicide examine the possible risk factors of suicide in a very wide aspect. Researches that examined the possible impact of lunar-cycles to suicide have been published as far back as the 60-s. The earlier works in this topic brought mixed results, but they rather strengthen the hypothesis that the full moon what these works mainly focused on, has no significant impact on suicide. The solar activities like sun eruptions and their impact to earth (like geomagnetic storms) is a less researched topic in the aspect of suicide. But the recent results showed, that there is a possible correlation between these phenomenon, although the “working mechanism” has been left blank in these works. Aims The aim of this study is to examine the impact of moon phases, sun eruptions and geomagnetic storms to suicide. The daily time series of more than 30 years of suicide data (used in this paper) yield a unique possibility to us to examine this research question in a more detailed way compared to other works. Method In this paper we examine the daily normed suicide rates (12784 days) between 1976 and 2010, from the aspect of lunar cycles, sun eruptions and geomagnetic storms. In the case of suicide time series beside the normed suicide rates (based on yearly population size), the paper also examine the seasonal decomposed suicide time series (from where we removed the trend and season effects). In the case of lunar cycle we focus on the full moon, in the case of sun eruptions we examine all the measurable sun eruptions and also the strong ones (M/X), and in the case of geomagnetic storms we distinguish the medium (AP > 39) and strong (AP > 100) ones. We compare the daily mean of suicide in the days of event and the days without the phenomenon, with t/Welch statistic probes, and also with the “rank” types of these probes. Results The results of the full moon part of the paper indicated that there was no correlation between moon phases and suicide (the effect was only significant in the female data, and only in the normed models). The examination of sun eruptions and geomagnetic storms showed more significant results, also in the level of whole population, and in the male and female part of it. But this effect could be caused by the correlations of season components, because the above results haven’t occurred in the models based on the detrended and desesonalized time series. Conclusions In the case of sun eruptions and geomagnetic storms it seems that it is worth to continue the researches with more complex statistical methods.

Actions (login required)

Edit Item