A külső tér

Meggyesi, Tamás (2004) A külső tér. Építés - Építészettudomány, 32 (1-2). pp. 3-64. ISSN 0013-9661

Preview

Text eptud.32.2004.1-2.1.pdf Download (359kB) | Preview

Abstract

Az Építés- Építészettudomány XXX (2002) 1-2. füzetében közöltük A külső tér c. kutatás bevezető fejezetét, amely a téma nemzetközi szakirodalmát tekintette át. Az alábbi szövegválogatás a kutatás érdemi részébe enged betekintést. A teljes kutatási anyag a Műegyetemi Kiadó gondozásában 2004 elején könyv formájában is megjelent, és a következő fejezetekből állt: 1. Építészeti térelméletek, 2. A külső tér fenomenológiája, 3. A külső tér építészeti dimenziói, 4. Az építészeti térelemek térbeli kontextusa, 5. A külső terek tipológiája, 6. Tervezéselmélet. A jelen válogatás a 2., 3., 4. és az 5. fejezet legfontosabb részeit tartalmazza - helyhiány miatt az ábrák nélkül. Az első fejezet a külső tér fenomenológiájával foglalkozik, és a hely (Ort) és a tér (Raum) fogalmának Heidegger-féle kettősségére épül. A fejtegetés kiterjeszti a filozófus híres híd-hasonlatát az építményekre is, amelyek egymással és környezetükkel való potenciális viszonyukban a szolidaritás különböző fokozatait valósítják meg. Míg a hely értelemszerűen statikus jellegű, addig az úton-lét egy másfajta tériséget képvisel. A külső tér az építmények közti viszonyoknak is hordozója, és ezzel a tér egyik fontos, de elhanyagolt dimenziójaként értelmezhető. Mivel a térbeli viszonyok szolidaritása napjainkban csökkenő tendenciát mutat, joggal beszélhetünk „a tér elvesztésének” folyamatáról is; ennek tömör foglalata az amerikai „disjointed incrimentalism” kifejezés. A könyvnek egy másik, itt közölt fejezete az építmények térbeli kontextusának természetével foglalkozik. Az elemzés az angol kontextualista iskolát követve a kontextust egyfajta települési szövedéknek tekinti, amely öt szellemi természetű dimenzió kölcsönhatásában értelmezhető, ez a kaotikus, az organikus, a racionális, az emocionális és a szimbolikus. A tér szervezése olyan morfológiai archetípusokkal is leírható, mint amilyen a halmaz (az elemek esetleges térbeli eloszlása), a csoport (az elemek valamilyen közössége), a tömb (a kettős teleksor), valamint a lineáris és a poláris térszervezés (vagyis a térbeli elemek utcás és centrális jellegű elrendeződése). A tér konkrét szerveződései ezek után a szellemi természetű dimenziók és a morfológiai archetípusok kölcsönhatásaként írhatók le. Az alaklélektan alak-háttér, illetve tömeg-tér viszonyainak felhasználásával a tanulmány megkísérli felállítani a külső terek egyfajta kontextuális tipológiáját is, amelynek alapját nem a terek formai sajátosságai, hanem a települési szövet kontextusában elfoglalt helyzetük képezi.

Actions (login required)

Edit Item