Egy közelítő módszer épületek legkisebb sajátfrekvenciájának meghatározására

Zalka, Károly (2004) Egy közelítő módszer épületek legkisebb sajátfrekvenciájának meghatározására. Építés - Építészettudomány, 32 (3-4). pp. 201-234. ISSN 0013-9661

Preview

Text eptud.32.2004.3-4.5.pdf Download (576kB) | Preview

Abstract

A kontinuum módszer alkalmazásával a dolgozat egyszerű eljárást mutat be és zárt képleteket ad meg többszintes épületek sajátfrekvenciáinak meghatározására. A síkbeli rezgésalakot három jellegzetes deformációval jellemzi: a merevítőrendszer függőleges elemeinek (keretoszlopok, falak és magok) lokális hajlítási alakváltozásával, a keretek és nyílásokkal áttört falak globális hajlítási alakváltozásával és a keretek és nyílásokkal áttört falak nyírási alakváltozásával. A tiszta csavarási rezgések vizsgálatát a hajlítási és csavarási jelenség között fennálló analógia segítségével visszavezeti a síkbeli rezgések vizsgálatára. A síkbeli és csavarási rezgések kapcsolódását egy egyszerű algebrai egyenlet segítségével veszi figyelembe. A módszer pontosságának illusztrálására összefoglalja egy 144 merevítőrendszerre kiterjedő pontossági vizsgálat eredményeit, amikor a javasolt módszerrel meghatározott legkisebb sajátfrekvencia értékét összehasonlítja a végeselemes számítással meghatározott „pontos" értékekkel. A pontossági vizsgálat tanúsága szerint a közelítő és „pontos" értékek közötti átlagos eltérés 2%, a közelítő módszer maximális hibája pedig 7% volt. A módszer alkalmazását a gyakorlatban egy igen részletesen kidolgozott számpélda segítségével mutatja be.

Actions (login required)

Edit Item