Karbonátos szoloncsák szikes főbb tulajdonságainak változása gipsszel történő javítás hatására 33 éves tartamkísérletben

Harmati, István (2003) Karbonátos szoloncsák szikes főbb tulajdonságainak változása gipsszel történő javítás hatására 33 éves tartamkísérletben. Agrokémia és Talajtan, 52 (1-2). pp. 21-34. ISSN 0002-1873

Preview

Text agrokem.52.2003.1-2.3.pdf Download (108kB) | Preview

Abstract

A karbonátos szoloncsák szikesek megjavíthatóságának tanulmányozása céljából a Duna-völgy É-i felében lévő Szunyogpusztai Szikjavítási Telepünkön 33 éven át vizsgáltuk az 50 % CaSO4×2H2O-t tartalmazó gipsziszap növekedő adagjainak (20, 40 és 80 t/ha) talajjavító hatását. (A kísérlet első 11 évében, Herke irányítása alatt elért eredményeket, könyvében ismertette (Herke, 1983). A kísérlet erősen meszes, homokos vályog összetételű, 65-75 cm szelvényvastagságú talajára a gipsziszapot a természetes gyep feltörése után 2/3 + 1/3 arányban megosztva, a kísérlet 1. és 4. évében szórtuk ki. A kísérletben szántóföldi növényeket termesztettünk, melyeket évente műtrágyázásban (50-90 kg N/ha + 60 kg P2O5/ha)és 3 esetben istállótrágyázásban (19,  19  és 32 t/ha) részesítettük. A 6 alkalommal végzett talajvizsgálatok eredményei alapján a következő megállapítások tehetők. A rendszeresen végzett, 18-20 cm mélységű talajművelés hatására a talaj megváltozott vízháztartása, nedvességdinamikája révén gipszezés nélkül is fokozatos és jelentős mértékű javulás következett be, elsősorban a művelt talajrétegben. Különösen a sótartalom csökkenése volt nagyarányú. A gipsziszap adagjától függő mértékű és mélységű talajjavulást okozott, melyet a rendszeres talajművelés igen jelentősen elősegített. A javulás folyamata gipszezést követően igen gyors volt, mely az évek során egyre jobban lelassulva, a gipszadagoktól függő ideig továbbfolytatódott. A 40, főként a 80 t/ha gipsziszapot kapott talajban a javulás még a 16. év után is folytatódott, főként az addig kevésbé megjavult mélyebben lévő talajrétegekben. Csak a 25-28 cm vastagságú talajréteg teljes megjavítására, a Herke-féle Na-érték alapján számított gipszadag (80 t/ha gipsziszap = 40 t/ha gipsz) idézett elő olyan mértékű talajjavulást, amely lehetővé tette a szántóföldi növények eredményes termesztését. A javulás mértéke, a talajművelésnek köszönhetően, a számítottnál sokkal nagyobb volt. A kísérlet 21. évében a talaj szelvényének pH-ja 8,11-8,82-re, szódában kifejezett lúgossága 0,02-0,13-ra, a Herke-féle Na-értéke 1,49-1,72 me/100 g-ra csökkent, míg a 20 órás kapilláris vízemelés nulláról 391-180 mm-re nőtt. A szántóföldi növények termése döntően a talaj javulásának mértéke szerint alakult, tehát a gipszadagok növekedésével és az évek előrehaladtával nőtt, melyhez az agrotechnika színvonalának javulása is jelentősen hozzájárult. A 80 t/ha gipsziszappal javított talajon - az első évek kivételével - a jó talajokon szokásos terméseredményeket értük el. A 33 éven át folytatott kísérlet eredményei bizonyítják, hogy a vékony szelvényű, homokos vályog összetételű szoloncsák szikesek kellő mennyiségű gipsszel véglegesen, és jól megjavíthatók, melyeken megfelelő agrotechnikával jó talajokhoz hasonló termésátlagok érhetők el. A szikjavítás azonban nagyon költséges, ami nagyarányú alkalmazását nem teszi lehetővé.

Actions (login required)

Edit Item