Ötéves sztatinperzisztencia akut myocardialis infarktus után, korábban sztatint nem szedőkben

Simonyi, Gábor and Ferenci, Tamás and Finta, Ervin and Medvegy, Mihály (2024) Ötéves sztatinperzisztencia akut myocardialis infarktus után, korábban sztatint nem szedőkben. ORVOSI HETILAP, 165 (5). pp. 171-176. ISSN 0030-6002

Preview

Text Simonyiesmtsai.-2024-Otevessztatinperzisztenciaakutmyocardialisinfa.pdf Download (366kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A cardiovascularis betegségek szekunder prevenciójában kiemelkedő szerepet játszanak a sztatinok. Az akut myocardialis infarktust követően az „evidence-based” gyógyszeres terápia egyik meghatározó eleme a sztatinkezelés. Célkitűzés: A szerzők célja a sztatinterápia ötéves perzisztenciájának vizsgálata és az egyes hatóanyagok terápiahűségének összehasonlítása volt, akut szívizominfarktust követően. Módszer: A szerzők először azokat a betegeket választották ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából, akik 2009. 01. 01. és 2009. 12. 31. között akut szívizominfarktus BNO-kódjaival szerepeltek. Ezt követően azokat a betegeket emelték ki, akik ebben az időszakban bármely sztatin hatóanyag receptjét kiváltották, és a beválasztást megelőző egy évben sztatinrecept-kiváltással nem rendelkeztek. Minden beteg sztatinrecept-kiváltását 5 évig követték 60 napos „grace” periódust tolerálva. A vizsgált időszak alatt elhunyt betegeket kizárták a vizsgálatból. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, amelynél a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: 6192 beteg felelt meg a beválasztási követelményeknek. A rozuvasztatin ötéves perzisztenciája 24,40%, a fluvasztatiné 16,79%, az atorvasztatiné 15,47%, míg a szimvasztatiné 11,46% volt. A sztatinszedés – megengedve a „switch”-et az egyes hatóanyagok között – ötéves perzisztenciája 30,48% volt. A rozuvasztatinhoz (referencia) képest az atorvasztatin elhagyásának kockázata 37%-ponttal (HR = 1,37, 95% CI: 1,29–1,46 p<0,001), a fluvasztatiné 65%-pontttal (HR = 1,65, 95% CI: 1,47–1,85, p<0,001), míg a szimvasztatiné 66%-ponttal (HR = 1,66, 95% CI: 1,36–2,00, p<0,001) volt nagyobb. A 60 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 9,4 hónap volt a szimvasztatin, 18,5 hónap a fluvasztatin, 22,3 hónap az atorvasztatin, míg 28,4 hónap a rozuvasztatin esetében. Következtetés: A szerzők akut szívizominfarktuson átesett betegek ötéves sztatinszedését vizsgálva megállapították, hogy jelentősen csökken a terápiahűség ennyi idő elteltével, illetve jelentős különbségek mutatkoztak az egyes sztatin hatóanyagok között. A legmagasabb ötéves perzisztenciával a rozuvasztatin rendelkezett. Orv Hetil. 2024; 165(5): 171–176.

Actions (login required)

Edit Item