"Tiszta munka, mint a szénégetés". Szénégető ipar Székelyföldön = "Clean Work Like Burning Coal". Coal Burning Industry in Szeklerland

Kinda, István (2023) "Tiszta munka, mint a szénégetés". Szénégető ipar Székelyföldön = "Clean Work Like Burning Coal". Coal Burning Industry in Szeklerland. In: A Magyarságkutató Intézet Évkönyve 2022. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai (62). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 273-295.

Preview

Text KindaIstvan.pdf Download (310kB) | Preview

Abstract

A szénégetés évezredekre visszatekintő mesterség, melyet erdős vidékeken folytattak – a cél a faszén előállítása volt fahasábok és farönkök fojtásos égetése, szenesítése által. Az utóbbi két évszázadban hasznosítása széleskörűvé vált: a háziasszonyok szenes vasalóikba, a kisiparosok köréből a kovácsok, lakatosok, bádogosok a fémek izzításához, a nagyipari termelésben a vasolvasztó kohók, vashámorok számára jelentett nélkülözhetetlen adalék- és fűtőanyagot. A szénégető mester lényegében egy kémiai folyamat szabályozott lefolyását teremti meg és felügyeli: a fa levegőmentes környezetben történő hevítése, 330–430 Celsius-fokon végbemenő lepárlása során a faanyagból a szén és a hidrogén kivételével a többi alkotórészek kiégnek, a füsttel és a gőzzel együtt elpárolognak. A szénégetés technológiájában a rézkori ércolvasztás és kovácsolás felfedezése óta nem történt jelentős változás. Az egyszeri égetéssel előállított termék mennyiségében, a kiégetésre szánt faanyag kitermelésében, előkészítésében viszont annál inkább érvényesült a szerszámok korszerűsödése és a felvevőpiac időről időre feltámadó határtalan étvágya. A minőségi faszén iránti igény miatt és a szénégetés automatizálásának elmaradása miatt ez az egykori Háromszéken is szokványos erdei foglalkozás még modern világunkban is megtartotta létjogosultságát. Coal-burning is a craft that goes back thousands of years and was practised in forested areas – the aim was to produce charcoal via incomplete combustion or charring of logs and stumps. In the last two centuries, it was widely used: by housewives in their charcoal irons, by artisans, blacksmiths, locksmiths and tinkers for the annealing of metals, and by large-scale industry as an essential additive and fuel for iron smelters and iron furnaces. Master coal-burners essentially create and control a controlled chemical process: during the heating and distillation of wood in an air-tight environment at 330-430 °C, all the components of the wood, except carbon and hydrogen, are burnt out and evaporate with the smoke and steam. Coal burning technology has not changed significantly since the discovery of ore smelting and forging in the Copper Age. However, the quantity of the product produced by a single firing, the extraction and preparation of the wood for burning, has been increasingly influenced by the modernisation of tools and the periodic resurgence of the insatiable appetite of the consuming market. The demand for quality charcoal and the lack of automation in the coal-burning process have meant that this forestry activity, which was once common in the former Háromszék, has retained its relevance even in the modern world.

Actions (login required)

Edit Item