A méhen belüli növekedési visszamaradás genetikai háttere; kölcsönhatás egyéb etiológiai faktorokkal

Börzsönyi, Balázs (2012) A méhen belüli növekedési visszamaradás genetikai háttere; kölcsönhatás egyéb etiológiai faktorokkal. PhD thesis, Semmelweis Egyetem.

Preview

Text PhD - borzsonyibalazs.pdf Download (585kB) | Preview

Abstract

A méhen belüli növekedési visszamaradás (intrauterin growth restriction; IUGR) olyan, leggyakrabban a méhlepény működészavarára visszavezethető terhespatológiai kórkép, melynek hátterében genetikai és környezeti tényezők kóroki szerepe egyaránt igazolható, ugyanakkor kialakulásának teljes molekuláris mechanizmusa egyelőre ismeretlen. Magzati méhen belüli retardáció 20 év körüli, illetve 35 feletti anyai életkor esetén gyakrabban fordul elő. A magzat méhen belüli növekedési elmaradására nagyobb valószínűséggel kell számítani, ha a várandósság alatti anyai súlygyarapodás elmarad az élettani mértéktől. Méhen belül növekedési visszamaradás esetén az IGF-II és az IGFBP-3 génaktivitása magasabb, mint eutróf magzatok esetén. Ennek feltehető magyarázata bizonyos felnőttkori krónikus betegségek és a méhen belüli retardáció közötti kapcsolat lehetőségének valószínűségét erősíti. A méhen belül retardált fiú magzatok lepényszöveti IGF-II génjének aktivitása magasabb, mint a leánymagzatoké; ez a nemspecifikus testi jegyek kifejlődésével állhat összefüggésben. Intrauterin retardációban szenvedő újszülöttek születésekor a köldökzsinórvér glükóz- és inzulin-koncentrációja szignifikánsan alacsonyabb, mint az eutróf újszülöttektől származó köldökzsinór-vérmintákban. A méhen belül retardált újszülöttektől származó lepényszövetekben, összevetve az eutróf magzatok hasonló paraméterével, az antiapoptotikus hatású Bcl-2-gén alulműködése észlelhető. A programozott sejthalál kialakulását stimuláló Bax-gén aktivitása IUGR esetén nem mutat különbséget az eutróf terhességekhez képest. A méhen belüli retardációhoz társuló fokozott apoptotikus aktivitás hátterében elsősorban az antiapoptotikus Bcl-2-gén aktivitásának csökkenése, s nem a stimuláló Bax-gén túlműködése igazolható. A retardáció súlyossági foka alapján a Bcl-2 és Bax gének expressziós aktivitásában – miként az IGF-I, IGF-II és IGFBP-3 gének esetén – különbség nem volt kimutatható. A 11-béta-hidroxiszteroid dehidrogenáz 2. típusú izoenzimjének génje méhen belüli magzati retardáció esetén – az eutróf terhességekben mérhető génaktivitási értékekhez képest – csökkent aktivitást mutat. Ez a magzat anyai glükokortikoidokkal szembeni védelmét szolgáló placentáris barrier hatékonyságának csökkenését eredményezi. A glükokortikoid hormonok –hasonlóan az IGF-II, illetve IGFBP-3 hatásához- fontos szerepet játszanak az ún. „fetal programming” folyamatában. A gátlás nélküli anyai glükokortikoid-expozíció már a várandósság során kialakíthat számos felnőttkori krónikus betegségre való hajlamot. Az IUGR 33. terhességi hét előtti eseteiben a lepényi 11β-HSD2-gén expressziós mintázata még élettani, ám a későbbi terhességi korban előforduló esetekben a gén aktivitásának csökkenése figyelhető meg. A 11-béta-HSD2-gén aktivitása IUGR-rel járó terhességekben előforduló fenyegető méhen belüli magzati asphyxia esetén csökken.

Actions (login required)

Edit Item