Posztoperatív pitvarfibrilláció előfordulása és hatása a korai kardiológiai rehabilitációra

Szuromi, Lilla and Szegedi, Andrea and Csanádi, Zoltán and Homoródi, Nóra (2024) Posztoperatív pitvarfibrilláció előfordulása és hatása a korai kardiológiai rehabilitációra. CARDIOLOGIA HUNGARICA, 54 (1). pp. 18-23. ISSN 0133-5596

Preview

Text CH_2024_1_Szuromi-Lilla.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (495kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A posztoperatív pitvarfibrilláció az egyik leggyakoribb ritmuszavar nyitott szívműtéteket követően, megnyújtja a betegek ápolási idejét, valamint növeli a korai és a kései mortalitást. Célunk volt a koronáriabypass és/vagy billentyűműtéten átesett betegeink körében a posztoperatív pitvarfibrilláció előfordulásának, a kardiológia rehabilitációra kifejtett hatásának és a ritmuszavar rekurrenciájának a vizsgálata. Módszerek: A Kardiológiai Rehabilitációs Osztályunkon 2016. január és 2017. december között konszekutívan kezelt betegek adatait elemeztük. Összehasonlítottuk azokat a betegeket, akiknél a posztoperatív szakban novum pitvarfibrilláció alakult ki azokkal, akiknél nem jelentkezett ritmuszavar. A posztoperatív pitvarfibrilláció kialakulására ható tényezők mellett vizsgáltuk, hogy a betegek terhelhetőségében, kifáradásuk mértékében, valamint a klinikai paramétereikben milyen különbségek mutatkoznak a rehabilitáció során. A pitvarfibrilláció-visszatérésnek vizsgálatára transztelefonos EKG-készüléket adtunk ki a betegeknek hazabocsájtáskor. Eredmények: Összesen 289 beteg (103 nő, átlagéletkor: 64,2 [±10,1] év) került bevonásra a vizsgálatba. A pitvarfibrilláló csoportba 117 beteg (40,5%) került, akiknél a műtét előtt szignifikánsan magasabb az életkor, a CHA2DS2-VASc Score, nagyobb a bal pitvari átmérő és alacsonyabb a posztoperatív hemoglobinszint a kontrollcsoporthoz képest. Posztoperatív pitvarfibrilláció esetén a preoperatív vesefunkció szignifikánsan alacsonyabb volt és műtét után a vesefunkció további szignifikáns csökkenését észleltük (73,4 [±16,7] ml/min/1,73 m2 vs. 67,9 [±19,4] ml/min/1,73 m2 ; p<0,0001), valamint ezek a betegek rosszabbul teljesítettek a hatperces járásteszten a rehabilitáció kezdetén (247,7 m [±120] vs. 281,9 m [±111,8]; p=0,030) és a hazabocsájtáskor is (323,8 m [±119,5] vs. 367,5 m [±105,6]; p=0,009). Transztelefonos EKG-készüléket 39 (32%) betegnek adtunk ki, ezek közül 5 (12,8%) betegnél jelentkezett aritmia-rekurrencia. Következtetések: Eredményeink alapján a posztoperatív pitvarfibrilláció szignifikánsan gyakoribb volt magasabb életkor és CHA2DS2-VASc Score, csökkent vesefunkció, nagyobb bal pitvari átmérő, valamint alacsonyabb posztoperatív hemoglobinszint esetén. A korai kardiológia rehabilitáció során a vesefunkció további romlására, illetve ezen betegek csökkent terhelhetőségére számíthatunk. Már három héttel a rehabilitáció után a betegek 12,8%-ában jelentkezett aritmia-rekurrencia.

Actions (login required)

Edit Item