Az Aszófői Séd kovamoszatai

Tamás, Gizella (1957) Az Aszófői Séd kovamoszatai. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 24. pp. 133-154. ISSN 0365-3005

Preview

Text 145_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_24.pdf Download (16MB) | Preview

Abstract

Szerző az Aszófői-patak kovamoszatait részben saját gyűjtései alapján eleven anyagból, részben pedig Kol E rzsébet gyűjtése alapján a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeum Növénytára Algothecajában 449-616/1953., 407-514/1954. és 353-389/1955. számok alatt elhelyezett, formaiinban konzervált anyagból dolgozta fel. Az említett gyűjteményből a többi csoportba tartozó moszatokról Kol Erzsébet (1957.) tanulmánya számol be. A minták 1953-1955. évből származnak. 1953-ban öt ízben, 1954-ben négy ízben, 1955-ben két ízben volt gyűjtés. Szerző az 1953 júliusi és az 1954. évi gyűjtéseken és terepmegfigyeléseken nem vett részt, a többi gyűjtést Kol Enzsébettel közösen végezte. A gyűjtőhelveket 1-15 számmal jelölte (lásd részletes leírást a 133—135. oldalon). Szerző a patak vízrendszerét különböző ökológiai típusú szakaszokra osztotta (források, forráspatakok, sebes folyású, lassú folyású- és állóvízszerű szakasz), mert úgy látta, a kovamoszatok előfordulása, egyes formák tömeges fellépése leginkább a víz áramlásától függő. A forrásokból feljegyzett 70 faj és 2 változat közül a Nitzschia lineáris és a Synedra ulna tömeges előfordulását (1. 136. és 137. old.) kivéve, a többi általában csak kevés egyedszámban szerepelt. 10 faj valamennyi forrásban előfordult a Sötétrét III. forrását kivéve (1. táblázat). Csupán egy-egy forrásból jegyezte fel egy-két példányban a Navicula cryptocephala var. intermedia, N. pupula, Nitzschia filiformis, Pinnularia mesolepta, Surirella robusta egyedeit. A forrásokból feljegyzett reofíl, reobiont, euritóp és halofíl kovamoszatokat a patakban is megtalálta, ami azt jelenti, hogy a forrásoknak nincs jellegzetes kovamoszatflórája. A táblázatból kitűnik, hogy néhány faj végigkíséri a patakot a forrásoktól a torkolatig (Achnanthes minutissima, Amphora ovális, Cocconeis placentula, Gomphonema lanceolatum, G. olivaceum, G. parvulum, Navicula cryptocephala, N. radiosa, Nitzschia linearis, Synedra ulna). Előbbiekkel ellentétben vannak olyan kovamoszatok, amelyek jelenléte és úgy látszik, hiánya a pataknak csak bizonyos területeire határolódik. Csak a Sötétréten fordult elő Achnanthes flexella, Epithemia árgus, E. turgida. A csillárkás (Chara hispida-val benőtt) területen szerepelt a Fragilaria crotonensis és a Synedra acus var. radians. Mint láttuk, a Sötétrétnek csupán a Microcystis-es területéről hiányzott az Achnanthes flexella, A. lapponica, Cymbella cymbiformis, Gomphonema ventricosum. A patakban nem rendszeresen, szórványosan előforduló kovamoszatokkal szemben a Gomphonema olivaceum és Melosira variáns tömeges megjelenését említi a szerző (vö. 137. és 139. old.). A Fragilaria crotonensis és a Synedra acus var. radians kivételével a patakból feljegyzett valamennyi kovamoszat bentikus forma. A 25-ös háló szűredékében is csak bentikus formát talált a szerző. A táblázat rovataiból kitűnik, hogy a patakból (a forrásokat is beleértve) 5 reofíl, 3 reobiont, 6 euritóp, 12 halofíl, 6 hegyi jellegű fajt jegyzett fel a vizsgált mintákból. A felsorolt 102 faj és 11 változat közül 20 β-mezoszaprób, 4 oligoszaprób és 3 α-mezoszaprób a szaprobionta fokozat szerint (Liebmann 1951). A Meridión circulare és a Nitzschia linearis tömeges fellépése a környezet oligoszaprób, míg a Gomphonema olivaceum, Melosira variáns és Synedra ulna tömeges előfordulása a környezet β-mezoszaprób jellegére vall. Évszakok szerinti változás kimutatható a források és a patak kovamoszataínak előfordulásáról (1. 140. és 141. old.; 1. táblázat). A Pécsely-patak, Aszófői-Séd és a Balaton adatainak összehasonlításából kitűnik, hogy a Pécsely-patakban 72 faj és 11 változat, az Aszófői-patakban pedig 102 faj és 11 változat szerepelt. A két pataknak 47 faja és 2 változata, az Aszófőí-Sédnek a Balatonnal 92 faja és 11 változata, a Pécsely-pataknak a Balatonnal 62 faja és 9 változata, mindhárom víz kovamoszat flórájában pedig 45 faj és 2 változat közös (1. táblázat). A patakok reofíl kovamoszatait a Balaton köves, erős hullámzásnak kitett partjain is megtalálták (vö. Szemes 1948).

Actions (login required)

Edit Item