Permeábilitás-mérés planimetrikus plazmometriával

Tóth, László (1955) Permeábilitás-mérés planimetrikus plazmometriával. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 23. pp. 193-198. ISSN 0365-3005

Preview

Text 201_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_23.pdf Download (3MB) | Preview

Abstract

Egy előző dolgozatban közölt új, planimetrikus plazmamérő módszer permeábilitás mérésre való alkalmazása az alábbi eredménnyel zárult: 1. A Mercurialis perennis levél-, szár- és földbeni gyöktörzs epidermisz sejtjeinek glicerin permeábilitását sikerrel megmértük és azt találtuk, hogy míg a szár epidermisz sejtjeinek plazmája egyáltalán nem, addig a levélé közepesen a gyöktörzs színtelen sejtjeié pedig igen jól permeábilis glicerinre. 2. A 0,8 és 1,0 M nádcukorral mért határplazmolízis értékek a felsorolt három szerv epidermiszében igen jól megegyeztek. A klasszikus plazmometriával megmérhetetlen hullámosfalú levél epidermisz sejtek esetében találtuk a legnagyobb, 0,03 M nádcukor oldatnak megfelelő eltérést a 1,0 Molos plazmolitikum javára. 3. Igen jó sejtélettani objektumot találtunk a fiatal Portulaca oleracea antociános szár-epidermisze esetében. Ez igen határozott glicerin permeábilitást mutatott. A glicerin permeábilitást az arra alkalmas Portulaca epidermisz sejtekben a Höfler -f plazmometriával is megmérve a két módszer egyező eredményéről is meggyőződhettünk. 4. A Portulaca szár epidermisz sejtjeinek karbamid permeábilitás mérései során ismételten rá kellett mutatnunk arra a tényre, hogy a planimetrikus módszer kivitelét a plazmolitikum nagyobb koncentrációja zavarja, ezért lehetőleg hígabb oldatok használata tanácsos. 5. A plazmometrikus permeábilitás-mérés módszerét a bevezetőben érintettük, a módszertani és elméleti kérdéseket illetően pedig ismételten utalunk előző közleményünkre.

Actions (login required)

Edit Item