A határrendészet humánviszonyai 1945-1946

Nagy, György (2008) A határrendészet humánviszonyai 1945-1946. RENDVÉDELEM-TÖRTÉNETI FÜZETEK - ACTA HISTORIAE PREASIDII ORDINIS : TUDOMÁNYOS PERIODIKA (17). pp. 37-50. ISSN 1216-6774

Preview

Text RTF_XIVevf_17sz_037-050.pdf - Published Version Download (480kB) | Preview

Abstract

A tanulmány tényekkel alaposan alátámasztott adalékul szolgál az 1945-1949 között zajló "ki-kit győz le" időszak eseményeihez. Nevezetesen a II. világháború nyomán a Szovjetunió befolyási övezetének részévé váló Magyarországon az államhatalom megragadására törekedtek a magyar kommunisták a Szovjetunió segítségével. Ez az alaphelyzet határozta meg a Határrendőrség humánpolitikájának a lényegét is. A szakértelem korábbi primátusát felváltotta a politikai megbízhatóság elsődlegessége. A magyar állam vezetése ebben az időszakban lényegében eltékozolta mindazon tudást, amely a közigazgatási szakemberekben tevékenységük során felhalmozódott. A humán politika már nem arra irányult elsősorban, hogy lehetőleg a legképzettebb emberek kerüljenek az állami szférába. A cél az volt, hogy a szakterületeket képviselő szervezetekben a kommunista szimpatizánsok kerüljenek túlsúlyba, ily módon biztosítva a kommunista párt befolyását. Ez a humánpolitika a szakértelem elértéktelenedéséhez vezetett. Nem volt tekintettel a szakterületen dolgozók és az adófizetők érdekeire sem, hiszen ellenkező esetben a legképzettebb emberek állították volna a köz szolgálatába. A humánpolitika lényegét nem az emberközpontúság képezte, hanem a szervezetorientáltság még pedig azzal a tartalommal, hogy milyen viszonyban áll a kommunista párttal. A minőség elve helyett a mennyiség ellve érvényesül. Nevezetesen azt vették figyelembe, hogy milyen mérvű — a szervezet működésére kiható — tömeget sikerült a kommunista párt céljainak a megvalósítására kialakítani a Határrendőrségnél.

Actions (login required)

Edit Item