Az ütőgardon hangszerünk eredetének kutatása

Brauer-Benke, József (2024) Az ütőgardon hangszerünk eredetének kutatása. ETHNOGRAPHIA, 135 (4). pp. 477-485. ISSN 0014-1798

Text ütőgardon.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only until 1 January 2026. Download (2MB) | Request a copy

Abstract

Összességében a néprajzi analógiák áttekintése arra enged következtetni, hogy a klezmer zenekarok által elterjesztett cselló hangszertípusnak Kelet-Európa szegényebb régióiban kialakultak a baszóliának vagy magyarul kisbőgőnek nevezett, házi készítésű változatai. És ezzel együtt a baszólia hangszeren kialakult pizzikatós-ütős játékmód lehetett az alapja az ütött húros gardon játékmódjának. A házi készítésű kisbőgő hangszertípus Bukovinából és Máramarosból déli irányban elterjedve Erdély keleti részénis megjelenhetett és ebből kifolyólag nem az egy fából faragott teknőgardon, hanem a kávás gardon lehetett az eredeti forma. Mivel a cigányzenészek szívesebben szereztek be gyári, vagy mesterember által készített hangszereket és nem vállalkoztak a hangszerek saját kezű elkészítésére, míg a szívesen fúró-faragó gyimesiek saját maguk is elkészíthették a hangszereiket, így alakulhatott ki az egy fából kifaragott ütőgardon. Ami ebből kifolyólag nem egy 15-16. századi fidulatípus vagy a gambák leszármazottja, hanem a 18-19. században elterjedt cselló hangszertípus népies, házi eszközökkel elkészített kisbőgő hangszertípussal rokonítható, és annak formailag még tovább egyszerűsödött, funkcionális verziójának tekinthető

Actions (login required)

Edit Item