A nevelés hazája = The Homeland of Education

Kozma, Gábor (2024) A nevelés hazája = The Homeland of Education. MESTER ÉS TANÍTVÁNY, 2 (2). pp. 130-145. ISSN 1785-4342

Preview

Text 130-145_KozmaGabor_MT_2024_2.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (6MB) | Preview

Abstract

A „nevelés hazája” megközelítés újat hozhat a neveléstudomány és a pedagógiai gyakorlat számára a professziónak az ezredfordulón történt tárgyalása után. Azóta a széteső európai kultúrában mindinkább a nevelésre hárul a hazát, sőt a világot megőrző és a társadalmat éltető szerep. Ez statútuma is a „nevelés hazájának”, aminek mai térképén jutunk el a fejlesztési utak csomópontjaiban működő központok szerepének tárgyalásához. Az új kihívásokhoz igazodó hivatástradíciók hiányában a sürgősségi megoldások a nevelés mind fájdalmasabb sebeinek csak a tetejét kezelik. A „nevelés hazájában” gyakran korábban születnek meg az újgenerációs hivatásképzések, mint hogy rendeződhetnének rokoni kapcsolataik a neveléstudomány és a pedagógia viszonyaival. A 20. századra intézményesült óvó és tanító hivatások, majd pedig a bölcsész paradigmából kaput nyitó tanárképzés melletti kibontakozásuk jellemzője a multidiszciplinaritás, amely az „embertudományok” modern kori felgyorsult fejlődéséből merítkezik. A bölcsész paradigma alapkérdése az elmélet és a gyakorlat közti viszonynak a hatékonyságot célzó versengése. Mindez a tudás adaptivitásának szerepére irányítja a figyelmet. Az adaptivitás és a normativitás kereszteződéseinek azonosításához a 20. század első felére való újbóli rátekintés is fontos. A „nevelés hazája” térképén eljutunk Esztergomba, ahol a pedagógusképzési utak jelenét is tárgyalhatjuk. | The ‘homeland of education’ approach could be a new departure for educational theory and practice after the discussion of the profession at the turn of the millennium. Since then, in a disintegrating European culture, the role of education has increasingly been assigned to that of preserving the homeland, and even the world, and of animating society. This is also the statute of the ‘homeland of education’, the map of which today brings us to a discussion of the role of centres at the crossroads of development paths. In the absence of institutional structures adapted to the new challenges, emergency solutions are only the top of the increasingly painful wounds of education. In the ‘homeland of education’, the new generation of professional training courses often emerge before their kinship with the relations between education and pedagogy has been settled. The institutionalisation of the nursery and teaching professions in the 20th century, and then teacher training, which opened the door to the liberal arts paradigm, is characterised by multidisciplinarity that draws on the accelerated development of the ‘human sciences’ in the modern era. The fundamental issue of the humanities paradigm is the competition between theory and practice for effectiveness. This focuses attention on the role of the adaptivity of knowledge. To identify the intersection of adaptivity and normativity, it is also important to look back to the first half of the 20th century. The map of the ‘homeland of education’ brings us to Esztergom, where we can discuss the present of teacher education pathways.

Actions (login required)

Edit Item