Alapellátás 2.1.: Anamnézis és státusz = Primary care 2.1.: Past medical history and status

Kincses, Gyula (2025) Alapellátás 2.1.: Anamnézis és státusz = Primary care 2.1.: Past medical history and status. LEGE ARTIS MEDICINAE, 35 (1-2). pp. 31-41. ISSN 08664811

Text primary-care-21-past-medical-history-and-status.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only until 28 February 2026. Download (6MB)

Abstract

Az alapellátás színvonala és általános elérhetôsége meghatározó egy populáció egészségi állapotában. A kétrészes közlemény az alapellátás rendszerváltás utáni fejlôdési irányát, a modellválasztás lehetôségeit, jelenlegi problémáit és megoldási lehetôségeit veszi számba. 1992-ben az egészségpolitika a német letelepedett szakorvosi rendszer helyett az angol háziorvosi (General Practitioner) rendszer bevezetése mellett döntött. A szektorsemleges finanszírozáson és a független egészségbiztosítás rendszerén alapuló egészségügyi reform részeként a szabad orvosválasztáson alapuló háziorvosi rendszer az alapellátókat alkalmazottból önállóan szerzôdô vállalkozóvá tette. Az elsô 10 évben nôtt a háziorvosok száma, majd a kétezres évek stagnálása után a praxisok üresedése felgyorsult. 2025 elején 940 praxis volt betöltetlen, ami a praxisok 14,6%-a. Ma közel 1300 000 ember él olyan területen, ahol nincs állandó háziorvos. Ennek fô oka a háziorvosi kar elöregedése: a medián életkor 61 év, és 2024 júliusában majdnem kétszer annyi (1843) 61–70 év közötti kolléga dolgozott, mint 41–50 év közötti (963). Az ellátási hiány mellett problémát jelent az alapellátás alacsony szakmai kompetenciája. A há - ziorvosi rendszer az elmúlt 30 évben nem követte arányosan az egészségügy általános szakmai-technológiai fejlôdését. Or vo - si munkára alapozott individuális tevékenység maradt, és az alapellátás nem in - tegrált elég szakellátási feladatot és nem veszi igénybe eléggé a diplomás ápolók segítségét. | The quality and public access to primary care is crucial for the health status of the population. This two-part article reviews the development of primary care since the political change, exploring the options for model selection, current problems, and po - tential solutions. In 1992, health policy op - ted for the introduction of the British general practitioner (GP) model instead of the German outpatient physician system. As part of healthcare reform based on an independent health insurance system as well as a financing mechanism applicable to all sectors, the GP system, which allowed free choice of the physicians, transitioned primary care providers from employed posi - tions to contracting entrepreneurs. In the first decade, the number of GPs increased; however, after a period of stagnation in the 2000s, the vacancy rate in practices accelerated. By early 2025, there were 940 vacant practices, representing 14.6% of all practices. Today, nearly 1.3 million people live in areas without a permanent GP. The primary reason for this shortage is the aging of the GP workforce, with a median age of 61. As of July 2024, there were nearly twice as many colleagues between 61-70 (1843) then between 41-50 (963). In addition to the shortage of doctors, the low professional competency is another significant challenge. Over the past 30 years, the GP sys - tem has not proportionately followed the overall professional and technological ad - vancements in healthcare. It has remained focused on individual medical work and has not adequately integrated specialist care tasks nor sufficiently utilized the assistance of qualified nurses.

Actions (login required)

Edit Item