Late Neogene–Quaternary exhumation of the Tisza unit basement carbonates based on paleontological data: Villány Hills, SW Pannonian Basin = A Tiszai-egység aljzati karbonátjainak késő neogén – kvarter kitakaródása őslénytani adatok alapján a Villányi-hegységben

Sebe, Krisztina and Pazonyi, Piroska (2025) Late Neogene–Quaternary exhumation of the Tisza unit basement carbonates based on paleontological data: Villány Hills, SW Pannonian Basin = A Tiszai-egység aljzati karbonátjainak késő neogén – kvarter kitakaródása őslénytani adatok alapján a Villányi-hegységben. FÖLDTANI KÖZLÖNY, 155 (1). pp. 21-35. ISSN 0015-542X (nyomtatott); 2559-902X (online)

Preview

Text 75663-1-10-20250323.pdf - Published Version Download (4MB) | Preview

Abstract

Miocene Lake Pannon deposits and thus obtain numerical constraints on neotectonic uplift rates. Filled mostly with unstratified sediments, probably partly of aeolian origin, and enriched in vertebrate fossils, the studied fossiliferous cavities represent sites above the coeval base level. The accumulation of a vertebrate assemblage indicates the subaerial exposure of the Mesozoic carbonates at the given site. Based on the analysis of the elevation distribu­tion of datable vertebrate sites, most of the Villány Hills had been exhumed from under Lake Pannon sediments before the accumulation of the first assemblages, 3.5 Ma, almost to its modern state. Base level lowering rate between 3.5 Ma and present was maximum 35 m/Ma for the main range and max. ~15 m/Ma for the Beremend block in the south. Latest Miocene – Early Pliocene (~6–3.5 Ma) minimum exhumation rates are estimated to be probably around 76–92 m/Ma for the main range and certainly above 12 m/Ma. Respective numbers for the Beremend block are 97–111 m/Ma and 37 m/Ma, carrying more uncertainty because this block might have suffered minor subsidence as well. Decreasing uplift rates in the Pliocene and Quaternary are tentatively attributed to the transpressional activity of the Drava Basin boundary fault from the Early Pliocene, which now accomodates a major portion of deformation in the region induced by the Adria-Europe convergence. The majority of the fossiliferous fissures was not a direct product of tectonic deformation, therefore they cannot be used in stress field reconstructions. This study shows that even caves not formed at the paleo-base level can be used to constrain uplift rates. = A Pannon-medence miocén végétől máig tartó inverziója többek között területileg eltérő függőleges mozgásokban nyil­vánul meg, emelkedési ütemek azonban leginkább csak a medence északnyugati részéről ismertek. Jelen munkában a Villányi-hegység őskarsztos üregeiben található késő pliocén – kvarter gerincesegyütteseket vizsgáltuk, hogy képet kap­junk a hegység pannóniai üledékek alól való kitakaródásáról és a neotektonikus emelkedés üteméről. A rétegzetlen, részben valószínűleg légi szállítás útján érkezett, gerincesmaradványokban dús üregkitöltések az egykori erózióbázis fö­lött halmozódtak fel. Megjelenésük azt mutatja, hogy az adott ponton a mezozoos alaphegység már felszínen, üledékes fedő nélkül volt. A viszonylag pontosan korolható ősmaradvány-együttesek magassági eloszlása alapján az első lelőhely kialakulásának idejére, 3,5 millió évvel ezelőttre a hegységről már közel a mai állapotig lepusztultak a pannon-tavi üledé­kek. A 3,5 millió évtől máig tartó időszakban a hegység fő vonulatának emelkedési üteme legfeljebb 35 m/Ma lehetett, míg a Beremendi-rögé legfeljebb ~15 m/Ma. Ezt megelőzően, a késő miocén – kora pliocén (~6–3,5 Ma) során a kitaka­ró­dás üteme a hegység fő tömbjében legalább 76–92 m/Ma körülire becsülhető, és biztosan meghaladta a 12 m/Ma-et. A Beremendi-blokkban ezek az értékek legalább 97–111 m/Ma és 37 m/Ma lehettek, de nagyobb bizonytalansággal, mert ez a rög akár süllyedhetett is valamennyit a vizsgált időszakban. Az emelkedési ütemek pliocén–kvarter csökkenésének fő oka a Dráva-vető pliocénben kezdődő transzpressziós működése lehet, ami felveszi az Adria és Európa közeledése ál­tal okozott deformáció jelentős részét a tágabb területen. Emellett litoszféraléptékű folyamatok is közrejátszhatnak. Az ős­maradvány-együtteseket tartalmazó hasadékok legtöbbje nem közvetlen tektonikai hatásra jött létre, így a korábbi fel­ve­tésekkel ellentétben a feszültségviszonyok rekonstruálására nem használhatók. A tanulmány bemutatja, hogy a nem az erózióbázis szintjében keletkezett karsztos üregek is használhatók emelkedési ütemek behatárolására.

Actions (login required)

Edit Item