A nagyszentjánosi ménes kisbéri félvér méneskönyvben nyilvántartott élô kancacsaládja

Bakler, MIklós and Pongrácz, László (2009) A nagyszentjánosi ménes kisbéri félvér méneskönyvben nyilvántartott élô kancacsaládja. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 58 (2). pp. 97-108. ISSN 0230-1814

Preview

Text 3_ISSN_1788-9979_vol_15_no_2_2022_223allattenyesztes_2009_58_2.pdf Download (113kB) | Preview

Abstract

A kisbéri félvér a hagyományos magyar lófajták közé tartozik és egyik ismert tenyészete az egykori Nagyszentjánosi Állami Gazdaságban volt. A kisbéri félvér méneskönyv kancaoldalról történô 2008. január 1-i lezárását követôen ezért arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a mai állományon belül mekkora az eredeti nagyszentjánosi, illetve a nagyszentjánosi ôsökre visszavezethetô egyedek aránya, valamint hogy ezen leszármazottak mennyiben állják az összehasonlítást, illetve a versenyt itthon, esetleg külföldön. A korabeli eredeti források (méneskönyv és az éves beszámolók), a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztô Országos Egyesület adatbázisa (ménkatalógus 2002-tôl 2008-ig, kancaregiszter 2006–2008-ig és a 2003-ban kiadott méneskönyv), a területi bajnokság, illetve az országos versenyek eredménylistáinak elemzése alapján megállapítottuk, hogy a 20 nagyszentjánosi családalapító kanca közül 8-nak vannak ma is élô, és a fajtatenyésztô egyesület által nyilvántartott leszármazottai. Ezek az 1., 2., 5., 7., 11., 13., 18. és 19. számú családok. Az utódok száma, a fajtatenyésztô egyesület nyilvántartása alapján, napjainkban mintegy 130 egyedre tehetô, melybôl közel 60 kanca, illetve 14 fedezômén járul hozzá a mai kisbéri félvér állományhoz. Az állomány tenyész- és sporteredményeit értékelve megállapítható, hogy a kancáik jelentôs tulajdonsága volt a kitûnô szaporaság. Aménes egyedei a területi bajnokságok versenyein szép eredményeket értek el, illetve értékes helyezéseket szereztek országos – és néha nemzetközi – versenyeken is. Kiemelendô, hogy a lovak mennyire sokoldalúak voltak. Jellemzôjük volt a könnyû kezelhetôség és fontos értékmérôjük volt a keménység, a megfelelô szervezeti szilárdság. Az elkövetkezô évtizedekben tehát a fajta tenyésztôinek azt a nehéz, de nem lehetetlen feladatot kell megoldania, hogy építve a fajta jó hírét megalapozó kívánatos tulajdonságokra, a sportcélú használathoz szükséges tulajdonságokat, így a mozgást és az ugróképességet oly módon javítják, hogy a hagyományos tenyésztési szabályzattól, illetve elvektôl nem szakadnak el.

Actions (login required)

Edit Item