Élő Könyv a könyvtárban

Szijj, Levente and Lengyel, Lívia (2025) Élő Könyv a könyvtárban. IME, 24 (3). pp. 37-43. ISSN 1588-6387

Preview

Text Szijj_37_433.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (1MB) | Preview

Abstract

Háttér: A mentális betegeket sújtó stigmatizáció egy olyan társadalmi jelenség, amelynek végkifejlete a diszkrimináció és a kirekesztés lehet. Ez a betegeknél az amúgy is labilis lelki egyensúly megbillenéséhez, és a kiszolgáltatottság érzés fokozódásához vezethet. A társadalom szélesebb rétegei nem, vagy nem jól ismerik a mentális betegek valódi kvalitásait, nincsenek hiteles információik mindennapi életüket és élethelyzetüket illetően. Híján vannak saját tapasztalatok tekintetében is, ami a széles körben elterjedt sztereotípiák és előítéletek továbbélését segíti. Ez pedig nagyban hátráltatja a mentális betegek társadalmi be- és visszailleszkedését. A napi betegellátásban szerzett tapasztalatok jó része is ezt a feltételezést támasztja alá. Cikkünkben egy olyan projektet mutatunk be, amelynek eszköze az „élő könyv módszer” volt, fő célkitűzése pedig a hídépítés a mentális betegek és a többségi társadalom tagjai között. Módszertan: a társadalmi érzékenyítés érdekében, ugyanakkor a stigmatizáció ellen folytatott küzdelem egy nemzetközi szinten is ismert és elfogadott eszköze az „élő könyv módszer”. Ennek lényege, hogy a diszkriminált társadalmi csoportok tagjai személyes kapcsolódási lehetőséget biztosítanak az irányukba érdeklődést mutató személyeknek saját, egyéni élettörténetük által. A találkozások jól strukturáltak, előre megszervezettek, és mindkét fél részéről teljesen önkéntes alapon jönnek létre. Mindezek mellett a mentális betegek esetében bizonyított, hogy az önfeltárás, és a saját élettörténet nyílt felvállalása pszichoterápiás hatással bír, amely segíti a mentális egészség helyreállítását.Eredmények: Projektünk eredményeképpen olyan személyes találkozások valósultak meg, amelyek e nélkül biztosan nem jöttek volna létre. Olyan beszélgetések zajlottak le, amelyek beteg és egészséges, de feltétlenül ember és ember viszonylatában jöttek létre. Minden beszélgetés bizalmasan, kulturált keretek között, és a kölcsönös egymás felé fordulás jegyében zajlott. Így segítve mindkét fél mentális állapotának javulását, és a mindkét irányból a másik helyzetének megértését.Következtetés: Az ilyen és hasonló projektek kivitelezésétől várhatjuk a kirekesztő gondolkodás és stigmatizáció társadalmi elterjedtségének csökkenését. Projektünk lebonyolítása és értékelése által arra a következtetésre jutottunk, hogy további hasonló programokra lenne szükség a tudományos ismeretek bővítése és a pszichiátriai betegek rehabilitációs célú segítésének érdekében.

Actions (login required)

Edit Item