Aszimmetria, kölcsönös függőség és stratégiai számítások az orosz–kínai kapcsolatokban = Asymmetry, Interdependence and Strategic Calculations in Russian–Chinese Relations

Faragó, Bence (2025) Aszimmetria, kölcsönös függőség és stratégiai számítások az orosz–kínai kapcsolatokban = Asymmetry, Interdependence and Strategic Calculations in Russian–Chinese Relations. NEMZET ÉS BIZTONSÁG: BIZTONSÁGPOLITIKAI SZEMLE, 18 (3). pp. 80-117. ISSN 1789-5286

Preview

Text 06_farago_80-117_nemzet_es_biztonsag_2025_03.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (598kB) | Preview

Abstract

Oroszország ukrajnai inváziója drámai módon felgyorsította Moszkva és Peking stratégiai közeledését, ám ez a mélyülő partnerség sem az „autoriter szövetség”, sem a kliensállami alá-fölé rendeltség egyszerű narratíváival nem írható le pontosan. A tanulmány gazdasági adatokra, védelmi-ipari folyamatokra, geopolitikai viselkedési mintákra és katonai együttműködési gyakorlatokra támaszkodva vizsgálja a mai orosz–kínai kapcsolat szerkezetét, és négy elméleti modellt tesztel: a szövetségi modellt, a kliensállam-hipotézist, az érdekházasság-keretet és a burkolt rivalizálás elméletét. Az eredmények markáns aszimmetriát mutatnak: Kína egyre inkább dominálja a gazdasági, technológiai és pénzügyi dimenziókat, míg Oroszország mindinkább függ a kínai piactól, a fizetési infrastruktúrától (beleértve a CIPS-et és a UnionPayt), a kettős felhasználású alkatrészektől és a jüanalapú tartalékoktól. Ugyanakkor Moszkva jelentős politikai és katonai önállósággal rendelkezik, amit a gázvezeték-tárgyalások elakadása, a szelektív protekcionizmus, a kedvezőtlen energiaárak elutasítása és az Észak-Koreával folytatott, Pekingtől független manőverei egyaránt jeleznek. Közép-Ázsiában és az Északi-sarkvidéken meglévő geopolitikai súrlódások korlátozzák, de nem törik meg a stratégiai közeledést. Összességében a bizonyítékok az érdekházasság modelljét támasztják alá: olyan partnerséget, amelyet nem ideológiai egység vagy hierarchia, hanem a kölcsönös szükség kényszere tart fenn a fragmentálódó világrendben, és amelyben Kína egyértelműen az erősebb fél, de nem hegemón. | Russia’s full-scale invasion of Ukraine has sharply accelerated the strategic convergence between Moscow and Beijing. Yet this deepening partnership does not neatly conform to the popular narratives of either an “authoritarian alliance” or a hierarchical client-state relationship. Drawing on economic data, defence-industrial trends, geopolitical behaviour, and patterns of military cooperation, this paper examines the structural nature of contemporary Russia–China relations and evaluates four competing analytical models: the alliance model, the client-state hypothesis, the marriage-of-convenience framework, and the covert-rivalry thesis. The findings indicate a pronounced asymmetry: China increasingly dominates the economic, technological and financial dimensions of the relationship, while Russia depends on Chinese markets, payments infrastructure (including CIPS and UnionPay), dual-use components, and yuan-denominated reserves. Yet Moscow retains significant political and military autonomy, as shown by stalled gas pipeline negotiations, selective protectionism, reluctance to accept unfavourable longterm energy pricing, and independent manoeuvring in its expanding partnership with North Korea. At the same time, geopolitical frictions in Central Asia and the Arctic constrain – but do not overturn – the strategic alignment. Overall, the evidence supports the “marriage of convenience” model: a partnership driven not by ideological unity or hierarchy, but by mutual necessity under conditions of global systemic fragmentation, in which China is clearly the stronger actor but not a hegemon over Russia.

Actions (login required)

Edit Item