A stratégiai autonómia újfajta közgazdaságtana: az európai válaszút = A new economics of strategic autonomy: Europe at a crossroads

Kovács, Olivér (2026) A stratégiai autonómia újfajta közgazdaságtana: az európai válaszút = A new economics of strategic autonomy: Europe at a crossroads. KÖZGAZDASÁGI SZEMLE, 73 (3). pp. 241-270. ISSN 0023-4346

Preview

Text 22345-Cikkszovege-88373-1-10-20260323.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (503kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a stratégiai autonómia fogalmát értelmezi újra a rendszerelmélet szemszögéből és az európai gazdaság perspektívájából. Érvelése szerint a jelenlegi, uralkodó megközelítés – miszerint az európai stratégiai autonómia a belső mennyiségi növekedés erősítését követeli meg – egyre törékenyebb feltételezéseken nyugszik a gazdasági reziliencia és függetlenség tekintetében. Ezzel szemben a dolgozat amellett foglal állást, hogy az európai stratégiai autonómia valódi megvalósítása a minőségi növekedés – sőt a nemnövekedés – irányába történő elmozdulást igényel, amely a fenntarthatóságot és a rendszerszintű alkalmazkodóképességet helyezi előtérbe az expanzióval szemben. A tanulmány a „zombijelenség” metaforáján keresztül illusztrálja a mennyiségi gazdasági növekedésen alapuló stratégiai autonómia tévútjellegét. A rendszerelméleti és posztnövekedési megközelítés összekapcsolása révén az elemzés a stratégiai autonómia átfogó újragondolására hív, mint olyan transzformatív folyamatra, amely egyszerre követel meg gazdasági és fogalmi megújulást a válaszúton álló Európától. | This paper reinterprets the concept of strategic autonomy through the lens of systems theory and from the perspective of the European economy. It argues that the prevailing approach – linking strategic autonomy to the reinforcement of internal quantitative growth – rests on increasingly fragile assumptions about economic resilience and independence. Instead, the study contends that a meaningful form of European strategic autonomy requires a shift toward qualitative growth or even degrowth, emphasizing sustainability and systemic adaptability over expansion. The paper employs the metaphor of the “zombie phenomenon” to illustrate the persistent reliance on growth-oriented paradigms that continue to shape European policy discourses, despite their structural limitations. By integrating systems-theoretical reasoning with a post-growth perspective, the analysis invites a reconceptualization of strategic autonomy as a transformative process – one that entails both economic and conceptual renewal in the face of Europe’s current crossroads.

Actions (login required)

Edit Item