Tertiary Sector as a Moderator for Developing Family-Friendly Policy = A harmadik szektor mint moderátor a családbarát politika fejlesztésében

Bagirova, Anna and Shvetsova, Anastasia (2026) Tertiary Sector as a Moderator for Developing Family-Friendly Policy = A harmadik szektor mint moderátor a családbarát politika fejlesztésében. CIVIL SZEMLE, 23 (3). pp. 69-84. ISSN 1786-3341

Preview

Text 05_CSZ_2026_03_Bagirova_Shvetsova.pdf - Published Version Download (971kB) | Preview

Abstract

The Russian tertiary sector plays a special role in today’s family and demographic policy, in increasing birth rates and fostering family values. The new state strategy of the family and demographic policy in Russia until 2036 features non-governmental organizations and civil society institutions among key actors for strengthening the family institute and increasing birth rates. The study explores the potential for civil society actors to participate in the process of engaging businesses in demographic policy. An effective tool for raising birth rates, this engagement is generating a corporate subsector within demographic policy. In Russia, both employer associations (unions of industrialists and entrepreneurs) and public parent organizations operate as non-profit organizations, representing various segments of civil society. However, corporate demographic initiatives remain spontaneous, fragmented, and poorly integrated in social management systems. The research question is the following: What role, if any, can non-profit organizations potentially play in establishing a dialogue between state and business on fostering sustainable family-friendly policy? Based on the results of employee surveys (N=2,520), in-depth interviews with employers (N=60) and regional officials (N=20), the paper analyzes requirements and expectations, which arise at the interface of government, society, and business. The results show that Russian employees need environmental and organizational support, while corporate measures focus on image. Business engagement with family-friendly policy is inconsistent, while companies willing to participate in demographic policy lack familiarity with the mechanisms governing their involvement. The government calls for greater social responsibility from business while acknowledging a deficit in the coordination instruments inside the system and with external actors. The interaction between the government and certain companies is situational and personalized, lacking consistent channels for collective representation and dialogue. The authors argue that the critical vulnerability lies not in the lack of business sector’s desire to foster a pro-family environment, but in the marginal role of tertiary-sector organizations that could function as mediators ensuring horizontal coordination, feedback, and trust between key players of demographic policy. By conceptualizing business associations and pro-family non-profit organizations as “silent mediators”, the authors demonstrate that their absence in demographic policy results not from the lack of social demand, but from the institutional ambiguity of their status and functions in the cooperation between business and government. Though based on a Russian case, the analysis is applicable to countries facing demographic decline that seek business engagement to address it. | Az oroszországi harmadik szektornak különleges szerepe van a mai család- és demográfiai politikában, a születésszám növelésében és a családi értékek erősítésében. Oroszország új, 2036-ig tartó család- és demográfiai politikai állami stratégiájában a kormányzaton kívüli szervezetek és a civil társadalmi intézmények kiemelt szereplőkként jelennek meg a család intézményének megerősítése és a születésszám növelése érdekében. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a civil társadalmi szereplők milyen potenciállal rendelkeznek a vállalkozások demográfiai politikába való bevonásának folyamatában. Ez a bevonás, mint a születésszám növelésének hatékony eszköze, egy vállalati alszektort hoz létre a demográfiai politika keretein belül. Oroszországban mind a munkáltatói érdekképviseletek (az iparosok és vállalkozók szövetségei), mind a szülői szervezetek nonprofit szervezetekként működnek, a civil társadalom különböző szegmenseit képviselve. A vállalati demográfiai kezdeményezések azonban spontán, töredékesek és gyengén integrálódnak a társadalomirányítási rendszerekbe. A kutatási kérdés a következő: Milyen szerepet játszhatnak, ha játszanak a nonprofit szervezetek az állam és a vállalati szféra közötti párbeszéd létrehozásában a fenntartható családbarát politika előmozdítása érdekében? Alkalmazottak körében végzett felmérések (N=2 520), munkáltatókkal (N=60) és regionális tisztviselőkkel (N=20) készült interjúk eredményeire alapozva a tanulmány elemzi az állam, a társadalom és a vállalati szféra határfelületén felmerülő igényeket és elvárásokat. Az eredmények azt mutatják, hogy az orosz alkalmazottak környezeti és szervezeti támogatásra van szükségük, míg a vállalati intézkedések az imázsra összpontosítanak. A vállalati szféra érintkezése a családbarát politikával következetlen, és a demográfiai politikában részt venni kívánó vállalatok nem ismerik eléggé a bevonásukat szabályozó mechanizmusokat. A kormányzati oldal a vállalatoktól nagyobb társadalmi felelősségvállalást vár el, ugyanakkor elismeri a rendszeren belüli és a külső szereplőkkel való koordinációs eszközök hiányát. Az állam és egyes vállalatok közötti kapcsolat helyzeti és személyes jellegű, hiányoznak belőle a kollektív képviselet és párbeszéd következetes csatornái. A szerzők arra jutottak, hogy a kritikus sebezhetőség nem a vállalati szektor családbarát környezet előmozdítására irányuló akaratának hiányában rejlik, hanem a harmadik szektor szervezeteinek marginális szerepében, amelyek mediátorként biztosíthatnák a demográfiai politika kulcsszereplői közötti horizontális koordinációt, visszacsatolást és bizalmat. A munkáltatói érdekképviseleteket és a családbarát nonprofit szervezeteket „csendes közvetítőkként” konceptualizálva a szerzők megmutatják, hogy azok demográfiai politikából való hiánya nem a társadalmi igény hiányából, hanem státuszuk és funkcióik intézményi kétértelműségéből fakad az üzleti-állami együttműködés keretein belül. Bár az elemzés egy orosz esettanulmányra épül, alkalmazható azon országokra is, amelyek demográfiai hanyatlással szembesülnek, és a vállalati szféra bevonásával kívánják kezelni azt.

Actions (login required)

Edit Item