„A többi, ahogy Hamlet mondaná, néma csend.” : Jogászi életpálya-stratégiák a jogállami mezőben

Szentes, Ágota (2023) „A többi, ahogy Hamlet mondaná, néma csend.” : Jogászi életpálya-stratégiák a jogállami mezőben. MTA LAW WORKING PAPERS (5). pp. 1-75. ISSN 2064-4515

Preview

Text Szentes_Agota.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

Magyarországon a jogállamiság leépítése a jogászság aktív közreműködése révén, illetve passzív asszisztenciája mellett ment végbe. Vizsgálódásom ez utóbbira, a romlás környezetére koncentrál: azoknak a jogászoknak a habituális jellemzőire és azonosítható stratégiáira, akik egy autoriter rezsimben a jogrendszer mindennapjait működtetik. A kutatás célja tehát annak a jogállamfogalomnak és beállítódásnak az azonosítása volt, amely a jogászok szakmai tudásán, habitusán és stratégiáin keresztül hatva, valamint mintaadó potenciáljánál fogva kulcsfontosságú a jogállamiság fennmaradásában. A habitus közvetett megismerhetősége olyan módszert jelölt ki a kutatás számára, amely az egyén megélt és elbeszélt tapasztalatain keresztül ad betekintést a vizsgálat tárgyába. Az élettörténetekre alapozott kutatás adekvát módszere az interjú, ebben a vizsgálatban a különböző hivatásrendekből és életkori megoszlással kiválasztott jogászokkal félig strukturált interjúkat vettem fel a szabad narráció és a kötött fókusz megfelelő egyensúlya érdekében. A narrációk elemzéséhez elméleti keretként elsődlegesen Bourdieu habituselmélete szolgált, mivel az objektív struktúrák és az egyéni cselekvések között közvetítő mentális struktúrák jellemzőit ez a koncepció ragadja meg a kutatási kérdésekhez leginkább illeszkedő módon. Az empirikus vizsgálattal feltárt konkrét cselekvési mintázatok, stratégiák rendszerezéséhez emellett Hirschman klasszikus kategorizálását alkalmaztam elméleti keretként. A felhasznált 14 interjú elemzésével végül megkíséreltem választ adni arra a kérdésre is, hogy vannak-e olyan azonosítható habituális elemek, amelyek jogállami cselekvéseket képesek mozgósítani. A vizsgálat tapasztalatai szerint a kezdeti hipotézissel szemben a jogállami kritika valószínűsége nem annyira a személyiség autonómiaszintjétől, mint inkább a jogállamiságról való megfelelő képzettől látszik függeni. A jogállami hozzáállásban továbbá, ha csorbult az autonómia, inkoherens viszonyulások jellemzők, amelyek azonban más szempontból koherensek: az átmeneti korhoz való alkalmazkodás megfelelő eszközei. Mindezek alapján a tanulmány annak a kérdésnek a megválaszolásához kívánt hozzájárulni, hogy számíthatunk-e a habitus ellenhegemonikus elemeire, az újító, „felforgató” (vagy éppen egy régi morális állapothoz igazodó) mentális stratégiákra, amikor alapvető értékek forognak kockán.

Actions (login required)

Edit Item