Ritka betegségekhez kapcsolható cytoskeletalis aktin mutációk áttekintése = Overview of cytoskeletal actin mutations associated with rare diseases

Dakos, Kira and Varga, Andrea (2026) Ritka betegségekhez kapcsolható cytoskeletalis aktin mutációk áttekintése = Overview of cytoskeletal actin mutations associated with rare diseases. ORVOSI HETILAP, 167 (19). pp. 731-739. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p731.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (332kB) | Preview

Abstract

Az aktin-cytoskeleton átrendeződése számos élettani folyamatban játszik fontos szerepet. Az aktin, illetve az aktinkötő fehérjék mutációi betegségek széles spektrumát fedik le, amelyeket összefoglaló néven aktinopátiáknak nevezünk. A hat aktinizoforma közül a cytoskeletalis β- és γ-aktin izoformák mindössze négy aminosavban térnek el egymástól. Ez azt eredményezi, hogy vannak átfedő, illetve izoforma-specifikus funkcióik is. Az ACTB és ACTG1 gének mutációit ritka betegségekkel, ún. nem izom aktinopátiákkal (NMA) hozták összefüggésbe. Az érintettek fenotípusa széles klinikai spektrumot fed le – a tünetmentes variánsoktól a súlyos értelmi fogyatékossággal és szervi elváltozásokkal járó mutációkig –, ez összefügg a konkrét ACTB- vagy ACTG1-variánssal. A legújabb kutatások, a betegek adatbázisát figyelembe véve a klinikai fenotípus és a biokémiai adatok összevetésével, a genotípus–klinikai fenotípus–molekuláris mechanizmus kapcsolat alapján a különböző NMA-khoz kapcsolható mutációk csoportosítását kísérelték meg. Mindezek alapján a Baraitser–Winter cerebrofrontofacialis szindrómás (BWCFF) betegek alkotják az egyik (legsúlyosabb tünetekkel rendelkező) csoportot, amelybe a jellegzetes arcdysmorphiával és frontalis pachygyriával diagnosztizált betegek sorolhatók. E mutációk molekuláris mechanizmusa alapján az aktinfilamentum dinamikája érintett. Az ACTB pLoF (predicted loss-of-function) rendellenességgel diagnosztizált csoportba tartozó betegek a BWCFF-csoporthoz képest eltérő, de a csoportra jellemző arcdysmorphiát mutatnak, enyhe fejlődési rendellenességgel és immunológiai tünetekkel. Ezek a mutációk molekuláris szinten a fehérje csökkent expressziójához vagy csökkent stabilitásához vezetnek. A többi betegcsoport klinikai szinten eltérő fenotípust mutat, amelyekhez – jelenlegi tudásunk szerint – specifikus molekuláris mechanizmust nem azonosítottak. Ebben az összefoglalóban átfogó képet kívánunk adni a genotípus– klinikai fenotípus–molekuláris mechanizmus kapcsolatáról, részletezve az eddig leírt klinikai variánsok molekuláris hátterét, érintve az aktin izoforma-specifikus különbségeit, valamint felvázoljuk a jövőbeli kutatási irányokat.

Actions (login required)

Edit Item