Brüsszel felé félúton : Albánia, Észak-Macedónia és Montenegró EU-integrációs előrehaladása, illetve annak külső és belső akadályai

Nikowitz-Holló, Márton (2026) Brüsszel felé félúton : Albánia, Észak-Macedónia és Montenegró EU-integrációs előrehaladása, illetve annak külső és belső akadályai. MKI ELEMZÉSEK (7). ISSN 2063-9244

Preview

Text Nikowitz-Hollo-Brusszel-fele-feluton.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

A Nyugat-Balkán országai évtizedek óta az EU-bővítés várományosai, azonban az integráció lassú és nehézkes előrehaladása, a belső és külső gátló tényezők, illetve az a Brüsszelben bekövetkezett fordulat, miszerint a politikai és nem az érdem-alapú bővítés került előtérbe, mindinkább csalódottságot, kiábrándultságot, az EU-val szembeni fenntartásokat eredményez Délkelet-Európában. Miután a Balkán „zászlóshajója”, Szerbia külön utat jár be, illetve regionális helye, mérete, szerepe és integrációja Koszovóhoz kötődő sajátosságai miatt nem hasonlítható a többi nyugat-balkáni országéhoz, ezen elemzés kizárólag Albánia, Észak-Macedónia és Montenegró EU-csatlakozásának kilátásaival, aktualitásaival foglalkozik. Koszovót, annak sajátos jogállása (az ENSZ tagállamok kevesebb mint fele ismeri csak el függetlenségét, az EU tagállamai közül öt sem ismeri el önálló entitásként), illetve Bosznia-Hercegovinát, az ország jelentős mértékű belső megosztottsága, így az integrációs kilátások rendkívül távoli jellege okán szintén nem ildomos egy körben vizsgálni Albániával, Észak-Macedóniával és Montenegróval. A témának külön aktualitást ad, hogy az uniós bürokrácia közelmúltban tapasztalt, ismételt rugalmatlansága okán az EU-aspiráns nyugat-balkáni országok fuvarozóit és érintett vállalatait olyan helyzetbe hozta, hogy azok ennek következtében jelentős versenyhátrányt kénytelenek elszenvedni az EU-n belüli társaikkal szemben.[1] Ilyen „felütést” követően joggal merülhet fel a kérdés: Brüsszel integrálni vagy magától elidegeníteni akarja az EU-aspiráns déli szomszédokat? Ahogy azt a magyar Balkán-politika is hangsúlyozza, az Európai Uniónak figyelembe kellene vennie, hogy a régió országai immár évtizedek óta jelentős erőfeszítéseket tesznek: belső reformokat hajtanak végre, rendezik szomszédaikkal fennálló vitáikat és igyekeznek megfelelni a folyamatosan bővülő uniós elvárásoknak. Mindezek alapján indokolt lenne, hogy a bővítési folyamatban érdemeik szerint elsőbbséget élvezzenek. Ezzel szemben Ukrajna priorizálása a Nyugat-Balkánnal szemben pusztán politikai döntés, így Kijev gyorsított felvétele teljes mértékben, és joggal áshatná alá a Balkán EU-ba vetett bizodalmát, integráció iránti elkötelezettségét. Éppen ezért a vizsgált országok szempontjából kiemelt jelentőségű a Balkán Ukrajnával szembeni elsőbbségének szavatolása a csatlakozás folyamatában. Az integráció elhúzódó folyamata, és az EU erősen megkérdőjelezhető Balkánhoz való hozzáállása kontraproduktív hatást gyakorol az egyébként túlnyomó részt EU-párti balkáni lakosságra. A kiábrándultság természetes módon ad teret más nagyhatalmak – így elsősorban Oroszország, Kína és Törökország – számára, hogy megkíséreljék betölteni a Brüsszel által hagyott hatalmi űrt, és kiterjesszék gazdasági, politikai, ideológiai érdekszférájukat az említett országok felé. Ezen elemzés alapfeltevése, hogy a Nyugat-Balkán helye az EU-n belül van, éppen ezért elengedhetetlen Albánia, Észak-Macedónia és Montenegró integrációjának felgyorsítása, illetve a tagság kapcsán az érdem-alapú szemlélet visszahozatala. Jelen pillanatban a vizsgált országok mindegyikében optimistán és bizakodón tekintenek a 2030-as csatlakozási céldátumra, de amennyiben ez ismételten csak egy „beteljesületlen álom” marad, az rendkívül negatív hatást gyakorolhat a Brüsszelbe vetett bizalom alakulására.

Actions (login required)

Edit Item