Az új társadalmi nyilvánosság és a demokrácia ellehetetlenülése?

Papp, Victor (2026) Az új társadalmi nyilvánosság és a demokrácia ellehetetlenülése? DUNAKAVICS, 14 (5). pp. 5-19. ISSN 2064-5007

Preview

Text 23246-Cikkszovege-91346-1-10-20260521.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (241kB) | Preview

Abstract

Az esszé azt vizsgálja, hogy a kortárs digitális nyilvánosság ar­chitekturális logikája összeegyeztethető-e a deliberatív demokrácia normatív követelményeivel. A habermasi Strukturwandel-keretet újraolvasva amellett érvel, hogy a digitális platformkapitalizmus nem csupán kiüresíti a demokra­tikus formákat, ahogyan a poszt-demokratikus diagnózis állítja, hanem rend­szerszinten ellehetetleníti a deliberáció lehetőségfeltételeit. Négy strukturális dimenzió mentén rajzolódik ki ez a mintázat: (1) a figyelemgazdaság és az al­goritmikus kolonizáció, amely az állampolgárokat deliberatív résztvevőkből hirdetőknek értékesített termékekké alakítja; (2) az affektív mobilizáció és episztemikus tribalizmus, amely a kölcsönös megértés előfeltevését ássa alá; (3) a dezintermediáció és a közös tudás elleni támadások, amelyek a tudás és a vélemény megkülönböztetését lehetetlenítik el; valamint (4) a digitális panoptikum és a magánszféra rendszerszintű felszámolása. Együtt e dimen­ziók egy ontológiai mélységű átalakulást írnak le az infoszférában, amelyet sem a liberális átláthatósági reformok, sem a szociáldemokrata szabályozási kísérletek, sem a radikális platform-kooperativizmus, sem a technolibertári­us decentralizáció nem képes érdemben oldani, részben a regulatory capture és a transznacionális tőke területen kívüliségének strukturális okai miatt. A tanulmány konklúziója szerint a digitális architektúra egyik lehetséges belső teleológiája a soft autoritarizmus: olyan rezsim, amely a demokratikus szó­kincset nem elveti, hanem elfoglalja, miközben annak normatív tartalmát rendszerszinten ellehetetleníti.

Actions (login required)

Edit Item