Újragondolhatjuk-e a művészeteket az építészet révén?

Veres, Bálint (2014) Újragondolhatjuk-e a művészeteket az építészet révén? DISEGNO: A DESIGNKULTÚRA FOLYÓIRATA, 1 (1). pp. 78-95. ISSN 2064-7778

Preview

Text Disegno_06_Veres-Balint.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A John Dewey és Richard Shusterman átlal kijelölt pragmatista/szomaesztétikai nyomvonalon haladó esszé ahhoz az ezredforduló óta kibontakozó diskurzushoz kapcsolódik, amelyik az esztétika újrafogalmazásának feladatát tűzte maga elé. Ebben a munkában elhanyagolhatatlan a modern művészetek örökölt ágazati rendszerének revíziója is, mert az örökségül kapott szisztémának szembe kell néznie egyfelől a kibővülés fokozódó dinamikájával (az esztétikai értékűnek tekintett jelenségek emancipációjával), másfelől a rendszer fogantatása óta látensen hordott anomáliák, aránytalanságok felszínre törésével – különös tekintettel az irodalom modellje alapján elgondolt művészetek performatív, szomatikus deficitjeire. Tézisem az, hogy az építészet tapasztalati dimenzióinak értelmezése (ideértve az építészet érzékelésének multiszenzorialitását is) kulcsszerepet játszhat az öt fő művészeti ág és a hozzájuk kapcsolódó újabb művészeti gyakorlatok örökségének, valamint a művészet címszava alá be nem sorolt esztétikai tapasztalatoknak az egymásra vonatkoztatásában és kiegyensúlyozott elhelyezésében. Mindez anélkül tehető meg, hogy a művészetekről való gondolkodásnak le kellene mondania a rendszerszerűségről. Javaslatom abban áll, hogy az irodalom modelljét követő esztétikai gondolkodást kísérletképpen cseréljük fel az építészetből kiinduló esztétikával, és hogy az esztétikai tapasztalatban döntő szerepet játszó szomatikus dimenzió szempontjából ismerjük el az építészet mintaadó voltát. Mindezzel a hegeli örökség releváns alternatíváját fogalmazhatjuk meg.

Actions (login required)

Edit Item