A szupervízió mint beavatás : Veszteség, tanulás és átalakulás keresztény és kulturális narratívák tükrében

Kalmár, Petra (2026) A szupervízió mint beavatás : Veszteség, tanulás és átalakulás keresztény és kulturális narratívák tükrében. SAPIENTIANA, 19 (1). pp. 84-106. ISSN 2060-3231

Preview

Text 84-106_Kalmar.pdf - Published Version Download (357kB) | Preview

Abstract

A tanulmány célja bemutatni a szupervízió beavató folyamatként és rituális kísérésként való olvasatát, különösen az elengedés és a változás iránti felelősségvállalás kontextusában. A veszteség nem csupán hiány, hanem egy más minőségű szakmai érettség és az új kezdet lehetősége is. A szupervíziós folyamatban megtalálható a beavatási rítusok mintázata. Ebben az értelmezési keretben a szupervizor beavató kísérő, de nem az ősi rítusok klasszikus mestere­ként. E narratívában fontos szerepet kap a kereszténység emberképe, valamint különféle kultúrantropológiai beavatási modellek, amelyek természetes dialógusra lépnek a szupervízió embert szolgáló megközelítésével. | The aim of this study is to present an interpretation of supervision as an initiatory process and as a form of ritual accompaniment, particularly in the context of taking responsibility for letting go and for change. Loss is not merely absence; it can also signify a different quality of professional maturity and the possibility of a new beginning. Within the supervisory process, patterns characteristic of initiation rites can be identified. In this interpretive framework, the supervisor appears as an initiatory companion, though not as a master in the classical sense of ancient ritual traditions. In this narrative, the Christian understanding of the human person plays an important role, alongside various cultural-anthropological models of initiation, which enter into a natural dialogue with the human-serving approach of supervision.

Actions (login required)

Edit Item