Az igazságos háború szerepe az Amerikai Egyesült Államok 21. századi katonai erőalkalmazásának igazolásában = The Role of Just War Theory in the Justification of U.S. Military Force in the Twenty-First Century

Galántai, László Dávid (2026) Az igazságos háború szerepe az Amerikai Egyesült Államok 21. századi katonai erőalkalmazásának igazolásában = The Role of Just War Theory in the Justification of U.S. Military Force in the Twenty-First Century. HADTUDOMÁNYI SZEMLE, 19 (3). pp. 99-114. ISSN 2676-9816 (nyomtatott); 2060-0437 (online)

Preview

Text 07_galantai_99-114_HSZ_2026_3.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (226kB) | Preview

Abstract

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az igazságos háború elmélete (IHE) miként működik a 21. században nem pusztán normatív filozófiai hagyományként, hanem empirikusan megfigyelhető igazolási mechanizmusként az Egyesült Államok katonai erőalkalmazásának nyilvános legitimációjában. Kiindulópontja, hogy a klasszikus, formálisan deklarált háborúk mellett a modern amerikai műveletek jogi státusza és célrendszere gyakran vitatott, ezért a beavatkozások normatív meggyőző ereje – önvédelem, megelőzés, civilek védelme, rendfenntartás – a politikai fenntarthatóság és a koalíciós elfogadhatóság kulcselemévé vált. A tanulmány kvalitatív, értelmező jellegű normatív-politikai diskurzuselemzést alkalmaz, elsődleges forrásokra (elnöki beszédek, nemzetbiztonsági stratégiák, kormányzati nyilatkozatok, koalíciós dokumentumok) támaszkodva. Az elméleti háttér röviden áttekinti az IHE történeti gyökereit és amerikai „újrafelfedezését”, majd a „hagyományos” (walzeri–rawlsi) és revizionista megközelítések vitáját, amelyet a tanulmány funkcionális szemlélettel a legitimációs működés szempontjából értelmez. Következtetése szerint az amerikai igazolási narratívák döntően a kollektív jogokra és a rendfenntartásra építő keretet mozgósítják; a revizionista, egyéni felelősségre építő logika csak marginálisan jelenik meg. A Trump-éra elemzése kiegészítő ellenpróbaként azt jelzi, hogy a normatív igazolás részleges háttérbe szorulása és a tranzakcionális érvelés előretörése feszültségeket generál a szövetségi rendszerben és a nemzetközi legitimitás terén, ami a hegemonikus igazolási keret strukturális jelentőségét erősíti. | The article examines how Just War Theory (JWT) functions in the twenty-first century not merely as a normative philosophical tradition, but as an empirically observable framework of justification in the public legitimation of United States military force. It argues that, alongside the decline of formally declared wars, contemporary U.S. military operations are increasingly marked by contested legal status and ambiguous political objectives. Consequently, the normative credibility of military interventions – articulated through concepts such as self-defence, prevention, civilian protection, and the maintenance of international order – has become a central condition of political sustainability and coalition acceptance. Methodologically, the study employs a qualitative, interpretive normative-political discourse analysis, drawing on primary sources (presidential speeches, national security strategies, official government statements, and coalition-related documents). The theoretical framework provides a concise overview of the historical foundations of Just War Theory and its American “rediscovery,” followed by an outline of the contemporary debate between “traditional” (Walzerian–Rawlsian) and revisionist approaches. This debate is interpreted through a functional perspective, emphasising the practical role of normative frameworks in legitimating military action rather than their philosophical validity. The analysis demonstrates that U.S. justificatory narratives predominantly rely on a framework centred on collective rights and the preservation of international order, while revisionist approaches grounded in individual moral responsibility remain marginal in practical application. The examination of the Trump era serves as a complementary counter-case, showing that the partial retreat from norm-based justification and the growing prominence of transactional reasoning generated tensions within alliance structures and international legitimacy. These findings underscore the structural importance of Just War discourse as a hegemonic justificatory framework in contemporary U.S. military practice.

Actions (login required)

View Item