Naturschutzfachliche und touristische Bedeutungen der Niederwälder in Rheinland-Pfalz = A sarjerdők természetvédelmi és turisztikai értékei

Helfrich, Tímea (2009) Naturschutzfachliche und touristische Bedeutungen der Niederwälder in Rheinland-Pfalz = A sarjerdők természetvédelmi és turisztikai értékei. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK / JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY, 7 (2). pp. 443-455. ISSN 1589-4673

Preview

Text 13_Helfrich.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (2MB) | Preview

Abstract

In Rheinland-Pfalz befinden sich rund 160.000 ha aus Stockausschlag entstandene Wälder. Ihnen kommt eine erhebliche naturschutzfachliche Bedeutung zu und zugleich stellen sie ein wichtiges Holzpotenzial dar. Sie werden in geringem Umfang noch niederwaldartig genutzt, vor allem durch traditionelle Nutzungsgemeinschaften und im Rahmen naturschutzfachlicher Pflegemaßnahmen. Häufig befinden sie sich auch in verschiedenen Stadien der Überführung zu Hochwald oder sind sich selbst überlassen und überaltert. Durch die in jüngster Vergangenheit verstärkte Nachfrage nach Energieholz gewinnt die Brennholzerzeugung als „ursprüngliches“ Ziel der Niederwaldbewirtschaftung wieder an Attraktivität. Es bestehen jedoch erhebliche Unklarheiten über geeignete Bewirtschaftungsformen für die Niederwälder sowie über ihre Auswirkungen vor allem in naturschutzfachlicher Hinsicht. Die spezifische Nutzungsgeschichte und der geringe Einfluss von Störungen seit Aufgabe der klassischen Niederwaldnutzung verleihen den Niederwäldern zurzeit noch eine herausragende kulturhistorische und landeskulturelle, aber auch naturschutzfachliche und touristische Bedeutung. Ziel des Projektes ist es, Hinweise zu geben, wie man diese Gegebenheiten, die nicht nur die wirtschaftlichen, sondern auch die ökologischen Gesichtspunkte betrachten, am besten ausnutzt. | A nagy kiterjedésű, összefüggő, egykoron sarjerdőként művelt erdőterületek a mai napig jelen vannak Németországban. Bajorország után Rheinland-Pfalz tartomány rendelkezik a legnagyobb területtel (160.000 ha) belőlük. A sarjerdőszerű üzemmód során a fákat kis parcellákban, 15–25 (max. 40) éves vágásfordulókban tarra vágják, miközben az újulat nem magról, hanem gyökér-, illetve tősarjról szaporodik. A sarjerdőszerű gazdálkodás a 20. század elejéig nagy hagyománnyal rendelkezett a térségben, majd a megváltozott gazdasági viszonyok miatt a legtöbb helyen feladásra kényszerültek ezek a területek. Mára szálaló erdőket, illetve 60–80 éve nem használt „túlkoros sarjerdőket” találunk a helyükön. A sarjerdőszerű gazdálkodási módra a tűlevelű fafajok nem alkalmasak, kizárólag a lombos fák. Mivel minden fafajnak más a sarjadó képessége, így nem mindegyik reagál jól a hosszútávú fokozott igénybevételre. Nagyon jól sarjadak a gyertyán, a gesztenye, a hárs, a mogyoró, illetve a juhar fajok, közepesen a tölgyek, a nyír, a vadgyümölcs és a berkenye fajok, kevésbé jól, illetve nehezen a bükk. Összehasonlítva más erdőgazdálkodási üzemmóddal a kedvezőbb fény- és hőháztartási viszonyok miatt a sarjerdők jóval fajgazdagabbak. A természetvédelmi értékek mellett a kultúrtörténeti és gazdasági potenciáljuk sem elhanyagolható. Manapság egyre nagyobb igény mutatkozik a megújuló energiaforrások iránt, így az egyik lehetséges felhasználási forma a sarjerdőkből származó nyersanyagnak, a tüzifaként való hasznosítás. A projekt fő célkitűzése választ adni arra a kérdésre, hogy a mai gazdasági viszonyok között milyen lehetőségek adottak az egykori sarjerdők használatára, figyelembe véve a társadalmi és ökológiai igényeket is.

Actions (login required)

View Item