REAL

A romantikus életfogalom recepciója a német életfilozófiában

Marosán, Bence Péter (2019) A romantikus életfogalom recepciója a német életfilozófiában. In: Romantika-konferencia. ELTE Germanisztika Intézet, 2019. március 29., ELTE BTK, Germanisztika Intézet. (Unpublished)

[img]
Preview
Text
A romantikus életfogalom recepciója-MAROSÁN-2019.pdf

Download (511kB) | Preview

Abstract

Előadásomban a romantika élet-fogalmának bizonyos aspektusait szeretném közelebbről megvizsgálni, különös tekintettel e fogalom későbbi, a 19. és 20. századi életfilozófiában való továbbélésére. A német romantikában az élet fogalma mindenekelőtt azt a szerepet töltötte be, hogy a modernitás korábbi, mechanikus, determinista, merev ellentétekre építő világszemléletét ellensúlyozza, e világnézet bizonyos anomáliáit megszüntesse. Mindenekelőtt: az élet fogalma volt hivatott közvetíteni szellem (tudat) és természet (fizikai valóság) korábban feloldhatatlan ellentéte között. Továbbá: a korábbi mechanikus, lineáris okságot (egy okhoz egy okozat tartozik) a romantikában a körkörös, organikus okság fogalommal szerették volna helyettesíteni (kölcsönös meghatározottság: a rész meghatározza az egészt, az egész a részeket), mint a világ egy adekvátabb leírása. A szerzők, akikről szó van: mindenekelőtt: a fiatal Hegel, Schelling, Hölderlin, Schleiermacher, Schiller. Ebben a diskurzusban jutott először kifejezetten és szisztematikusan szóhoz a tudattalan fogalma is, mint az élet bizonyos tudattalan mozzanatai és rétegei, (aminek már voltak előzményei a romantika előtti modernitásban, mindenekelőtt Leibniznél, de távolról sem jutottak olyan mélységben kifejezésre, mint a romantika egyes szerzőinél). Ugyanebben az időszakban egy másik fontos, bizonyos szempontból központi alak Schopenhauer, aki egyfelől a romantika főáramú szerzőinek kritikusaként jelenik meg (gunyorosan ír Schlegelék „ömlengős”, „szirupos”, „édeskés” stílusáról), másfelől akinél az élet fogalma mégis főszerephez jut – olyannyira, hogy Schopenhauert a később kibontakozó életfilozófiai áramlatok alapító szerzőjeként szokták megjelölni. Ami számunkra kifejezetten érdekes: Schopenhauernél és a korabeli romantikusoknál jelen van az élet két olyan meghatározó, egymással első pillantásra élesen szembenálló tulajdonsága (vagy felfogása), ami a későbbi szerzők számára is fontos lesz. Schopenhauernél az életben rejlő sötét, destruktív erő (agresszivitás, versengés) (vagy: ez a kép legalábbis meghatározó nála) – a romantikusoknál ezzel szemben mindenekelőtt: az élet egyesít, konstruktív, építő, növekedést serkentő erő. Ez a kettősség később is meghatározó marad. Nietzschénél pl. a kettő, a destruktív és a konstruktív-affirmatív aspektus, az erők küzdelmének képében egyesül. Mindenesetre, ha közelebbről megvizsgáljuk az egyes szerzőknél más és más felhangok a meghatározóak – ami végül is érthető, ha a cél (ezeknél a szerzőknél és általában) az élet teljes gazdagságának átfogása, illetve ezen gazdagság legalább részleges leírására irányuló törekvés. A romantikus életfogalom örökségét olyan szerzők jellemző gondolatainak elemzésén szeretnénk bemutatni, mint Eduard von Hartmann (aki Hegelt és Schopenhauert szerette volna ötvözni), Ludwig Klages, majd Dilthey, Husserl és Heidegger.

Item Type: Conference or Workshop Item (Speech)
Subjects: B Philosophy. Psychology. Religion / filozófia, pszichológia, vallás > B1 Philosophy (General) / filozófia általában
B Philosophy. Psychology. Religion / filozófia, pszichológia, vallás > B1 Philosophy (General) / filozófia általában > B11 Philosophical systems / filozófiai irányzatok
Depositing User: Dr. Bence Péter Marosán
Date Deposited: 22 Sep 2019 17:52
Last Modified: 22 Sep 2019 17:52
URI: http://real.mtak.hu/id/eprint/100345

Actions (login required)

Edit Item Edit Item