Régészet és művészettörténet. Feladat, igény és gyakorlat a régészeti és művészettörténeti kutatás határán.

Lővei, Pál and Kovács, Gyöngyi (2010) Régészet és művészettörténet. Feladat, igény és gyakorlat a régészeti és művészettörténeti kutatás határán. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Budapest, pp. 919-928. ISBN 978-963-7391-96-5

Preview

Text Régészet 42 Lovei.pdf Download (330kB) | Preview

Abstract

A két közös indíttatású tudományszak kapcsolatában nagy jelentőségű, hogy a régészeti feltárások jelentős leletekkel bővítik a művészettörténet forrásbázisát. Amíg például az elmúlt fél évszázad során csupán négy-öt addig ismeretlen gótikus faszobor került elő Magyarország területén, művészettörténeti topográfiai bejárás vagy műemléki helyreállítások során, addig sok tucatnyi hasonló korú kőszobrot „produkált” ugyanezen idő alatt a régészet Budán, Pécsett, Pilisszentkereszten, Egerben a művészettörténet nem kis örömére. A középkori síremlékművészet készülő katalógusában is jóval számosabb a katalogizálás megkezdése óta régészeti leletként előkerült emlékek köre, mint a helyszíneken beazonosított, korábban soha sehol nem említett faragványoké. A régészet felelőssége ezért nem is csak saját magával szemben óriási: ha a régész és intézménye a törvényi háttér biztosításáért, majd a kiharcolt törvények és jogszabályok érvényesítéséért küzd, hogy feladata ellátásához kapja meg a lehetőséget, a művészet- és építészettörténet érdekeit is képviseli. A régészeti munka során adódó különleges helyzetek megoldása nemcsak a régészen múlhat: a budai várban előkerült, 14. századi Anjou-selyemkárpit megmentéséhez például a régészek mellett ásatási munkások, segéderők, restaurátorok, múzeumi vezetők késedelmet nem tűrő lépéseire és döntéseire volt szükség, már előzetesen meglévő laboratóriumi háttérre, és természetesen pénzre is. Előfordulhat olyan helyzet, amikor minden jó szándék és elegendő anyagi forrás ellenére sem sikerül minden tökéletesen, például a megfelelő restaurátori ismeret, gyakorlat hiánya miatt gyorsan eltűnhetett a festésnyomok túlnyomó része az 1974-ben talált gótikus budai szobrokról. A budai tapasztalatok nyomán azonban Pécsett már sokkal sikeresebb volt a konzerválás az Aranyos Mária-kápolna 14. századi faragványain. Ugyancsak Pécsett azonban az utóbbi években művészettörténeti szempontból is igen jelentős középkori falmaradványok pusztultak el részben kellő dokumentálás nélkül, mert a város vezetése, a megbízott beruházó gyorsítani akarta az ókeresztény római maradványok feltárását és bemutatását célzó munkálatokat.

Actions (login required)

Edit Item