A Szent István-i örökség értékelése szentbeszédekben a szabadelvű kormányzat kezdetén

Fabó, Edit (2022) A Szent István-i örökség értékelése szentbeszédekben a szabadelvű kormányzat kezdetén. In: Dualizmus kori emlékezetőrzés: Az emlékezet forrásai. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai (48). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 51-76. ISBN 9786156117557

Preview

Text MKI_dualizmus_B5_02.pdf Download (306kB) | Preview

Abstract

A Szent István-i alapokra építő magyarországi katolicizmus, s rajta keresztül a vallásosság, valamint az államfelfogás éppen akkor lépett fellendülő szakaszába, amikor Nyugat-Európában hódító útjára indult a felvilágosodás, kritizálva az irracionálist, elsőbbséget adva az emberi értelemnek. A folyamat következményeként az egyház levált az államszervezetről, azaz a transzcendens törvényeket is szolgáló hatalom teljesen az emberi ész ellenőrzése alá került. Az állam és az egyház kettéválása a 19. század végére erősödött fel Magyarországon. A kultuszt kifejező augusztus 20-i Szent István-ünnepet 1771-ben Mária Terézia tette újból rangossá a Szent Jobb hazahozatalának alkalmával. A nemzeti ünneppé nyilvánított napot – a szabadságharc utáni önkényuralmi időszakot leszámítva – 1867 után is évről évre megtartották. Az 1870-es évek közepére egyértelművé vált, hogy az ország vezetése liberális elvekhez igazodik. Az 1875-ös választáson a Szabadelvű Párt nyert, s kormányalakító képességét hosszú évtizedekre megőrizte. Az 1877-es esztendőből három Szent István-napi szentbeszéd is fennmaradt: a budapesti, a székesfehérvári és a bécsi. Mindhárom szentbeszéd felkészült igehirdetői gyakorlatról árulkodik, s mindegyik más-más területre helyezte a hangsúlyt. A szónokok gondolatait nemcsak a szertartás résztvevői, hanem a katolikus egyházi állásfoglalások iránt fogékony nagyközönség is követhette a vallási sajtóban. A felkért vagy kiválasztott papoknak lehetőségük volt arra, hogy olyan közérdeklődésre számot tartó kérdésről fejtsék ki a véleményüket, amely foglalkoztatta, netán megosztotta a társadalmat, s amely miatt az országos figyelem középpontjába kerültek. A budapesti szónoklat a keresztény polgárosodás értékeit domborította ki, a székesfehérvári szentbeszéd a kereszténység civilizációs szerepét emelte ki, a bécsi hitszónoklatban a kereszténység egyetemessége, valamint népszövetségjellege fogalmazódott meg. Általánosságban elmondható a bemutatott szentbeszédekről, hogy bennük előkerülnek olyan társadalomkritikai szempontok, melyek napjainkban is megfontolásra érdemesek.

Actions (login required)

Edit Item