Schubert, András (2016) Önidézetek: a tudománymetria mostohagyermekei? | Self-citations: the stepchildren of scientometrics? Orvosi Hetilap, 157 (32). pp. 1289-1293. ISSN 0030-6002
|
Text
650.2016.30443.pdf Download (551kB) | Preview |
Abstract
Absztrakt Az önhivatkozásokat, önidézeteket sokan a hiúság jelének tartják, és mellőznék őket a tudománymetriai elemzésekből. Valójában az önidézetek más, de nem kevésbé értékes információkkal szolgálnak a tudományos kommunikáció vizsgálatában, mint a másoktól kapott idézetek. Az önidézés gyakorlata súlyos etikai kérdéseket is felvet, amelyekre a választ a szerzők, szerkesztők, kiadók együttműködése adhatja meg. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1289–1293. | Abstract Self-references, self-citations are considered by some as the sign of vanity, and deemed to be omitted from scientometrics analyses. In fact, self-citations reveal information in the study of scientific communications that is different but not less valuable than citations received from others. In the practice of self-citation severe ethical issues may emerge that can be bandled by the co-operation of the authors, editors and publishers. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1289–1293.
| Item Type: | Article |
|---|---|
| Subjects: | R Medicine / orvostudomány > R1 Medicine (General) / orvostudomány általában |
| Depositing User: | Ágnes Sallai |
| Date Deposited: | 22 Aug 2016 06:46 |
| Last Modified: | 31 Aug 2017 23:15 |
| URI: | http://real.mtak.hu/id/eprint/39037 |
Actions (login required)
 |
Edit Item |
