Magyar−francia kapcsolatok, 1945−1990. Források

Kecskés, D. Gusztáv (2013) Magyar−francia kapcsolatok, 1945−1990. Források. Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak . MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest. ISBN 978-963-9627-60-4

Preview

Text KECSKES_magyar_francia_dok.pdf Download (3MB) | Preview

Abstract

Az utóbbi évek örvendetes fejleménye, hogy a magyar-francia kapcsolatok 1945 és 1990 közti időszakának tanulmányozásához immár igen jelentős és egyre bővülő szakirodalom áll rendelkezésünkre. Kezdetben a legtöbb publikáció az 1956-os magyar forradalom franciaországi vonatkozásait érintette. Az erről szóló korábbi művek túlnyomó többsége a francia baloldal, elsősorban a kommunista értelmiség reakcióját mutatta be, ami bizonyára a Francia Kommunista Párt korabeli szellemi túlsúlyával magyarázható. A munkák egy másik csoportja a sajtót elemzi. Stéphan Dufoix, aki doktori disszertációjában a Közép-Európából Franciaországba irányuló 1945 utáni bevándorlás (és a bevándorlók) történetét dolgozta fel, az 1956-os magyar menekültügy, valamint az ekkor alakult emigráns szervezetek vizsgálatához levéltári forrásokat is felhasznált. A magyar történészek közül elsőként Litván György gyűjtött dokumentumokat Franciaországban a tárgyra vonatkozóan a Külügyminisztérium és a Francia Kommunista Párt levéltárában, melyek tartalmát röviden ismertette. Garadnai Zoltánnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és a francia Külügyminisztérium Levéltárában végzett kutatásai rávilágítottak a szóban forgó korszak franciamagyar diplomáciai kapcsolatainak egyes összefüggéseire is. Jómagam francia, magyar és belga külügyi anyagra valamint a NATO Nemzetközi Titkárságának egykor titkos dokumentumaira alapozva készítettem doktori disszertációmat a francia diplomáciának a magyar forradalom kapcsán tanúsított magatartásáról. A Magyarország és Franciaország közti viszonynak – 1956 mellett – az 1945 és 1949 közti időszakáról jelent meg több levéltári forrásokra támaszkodó feldolgozás. E tanulmányok, melyek közül az első Annie Guénard francia történész doktori disszertációja, főként a francia külpolitika Magyarország irányában tanúsított magatartását mutatják be. Fejérdy Gergely doktori munkájában a nyugat-európai frankofon országok (Franciaország, Belgium, Svájc) és Magyarország 1945 és 1956 ősze közti kapcsolatait elemzi. Garadnai Zoltán PhD értekezése De Gaulle Európa-politikájának kelet-közép-európai, s benne magyarországi összefüggéseit tárja fel. Garadnai megjelent forráskötetei (1957−1962, 1963−1968) kiindulópontul szolgálhatnak a későbbi kutatásokhoz is. További tanulmányai és dokumentumközlései a magyar−francia viszony 1970−1980-as éveire és a rendszerváltás időszakára is kitekintenek. A több korszakot átfogó publikációk közül megemlítendő Thomas Schreiber magyar származású francia újságíró Franciaország 1945 utáni Kelet-Európa politikájáról szóló, 2000-ben megjelent könyve, amely a francia szakirodalom mellett főként a sajtóban közzétett információkra és saját személyes tapasztalataira támaszkodik. Macher Anikó az 1945 és 1975 közötti francia−magyar kulturdiplomáciai kapcsolatokról készíti doktori disszertációját. Klenjánszky Sarolta PhD értekezésének témája a magyar kommunista rendszer és a francia baloldal viszonya 1945−1981-ben. A magyarfrancia kapcsolatok 1945 és 1990 közti történetét feldolgozó kötetünk célja, hogy hozzájáruljon Magyarország jelenkori politikai történetének forrásokon alapuló, sokoldalú és árnyalt bemutatásához. A Bevezető tanulmány, az eddigi kutatás eredményeit szintetizálva, a kétoldalú viszonyt a „Kelet” és a „Nyugat” közt folyó hidegháború, valamint Franciaország és Kelet-Közép-Európa kapcsolatainak szélesebb perspektívájában ábrázolja. Átfogó képet ad a francia külpolitika prioritásainak változásairól. Az államközi érintkezésen túl szól a pártközi kapcsolatokról is, különös tekintettel a magyar állampárt és a Francia Kommunista Párt viszonyára. A Dokumentumok című részben elhelyezett iratok túlnyomó többsége magyar és francia külügyi dokumentum, főként a külügyminisztériumok külképviseletükkel folytatott diplomáciai levelezései, illetve a minisztériumokban fogalmazott, a döntéseket előkészítő feljegyzések. A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai a magyar külügyi dokumentáció szerves részei, tekintve, hogy a Politikai Bizottság, különösen 1956 után, külpolitikai tekintetben is a legfontosabb döntéshozó szervnek számított. Tagjai rendszeresen kaptak előterjesztéseket a Külügyminisztériumtól és az MSZMP KB Külügyi Osztályától a magyar-francia viszonyra vonatkozóan, és tájékoztatták őket a legfelső szintű látogatásokról is. A kötetben szereplő francia pártiratok zöme az FKP-nek a magyar delegációkkal folytatott tárgyalásairól szóló beszámoló, de akad példa a francia Szocialista Párt Nemzetközi Titkárságának Magyarországról készített elemzésére is. A francia belügyi források közül megemlítendők a francia rendőrségnek a magyar emigrációról írt tanulmányai, és a prefektusok havi jelentéseinek belügyminisztériumi összefoglalói, amelyek a közvéleménynek az 1956-os magyar forradalom nyomán tanúsított magatartásáról kitűnő források. A magyarfrancia viszony kevéssé ismert titkosszolgálati területéről ad ízelítőt két magyar belügyi anyag. Találunk a dokumentumok között nyilvános hivatalos állásfoglalásokat is: így a francia Nemzetgyűlés határozatát az 1956-os magyar tragédia kapcsán, vagy a magyar-francia közös közleményt, amelyet Raymond Barre francia miniszterelnök 1977-es hivatalos magyarországi látogatása alkalmából adtak ki. A közölt sajtóanyag nagyobb része napilapokból származik, francia részről a Le Monde-ból és a L’Humanitéből, míg a magyar oldalról a Szabad Népből, a Népszavából, a Népakaratból és főként a Népszabadságból. Az emigráns magyar sajtót az Irodalmi Újság képviseli. A Történeti kronológiában a magyar-francia viszony diplomáciai, politikai és gazdasági eseményein túl a kulturális érintkezés tényei és ennek részeként a sportkapcsolatok is bőséges helyet kaptak. A névlexikon a Bevezető tanulmányban és a kronológiában előforduló fontosabb személyek életrajzi adatairól tájékoztat; míg a csak a dokumentumokban található jelentősebb személyek rövid életrajzait – nevük első előfordulásakor – lábjegyzetben közöljük. A Bibliográfia szerkesztésekor a Franciaország és Magyarország közti viszony tekintetében a teljességre törekedtünk. A Konzultációk, interjúk listája a Bevezető tanulmány előkészítése során megkérdezett személyek neveit sorolja fel. Az Utószó pedig Franciaország és Kelet-Közép-Európa kapcsolatának meghatározó vonásait az 1860-as évektől felidézve a magyar-francia érintkezés 1945-1990 közti korszakát szélesebb távlatban helyezi el

Actions (login required)

Edit Item