Gyarmathy, Éva (2013) Diszlexia, a tanulás/tanítás és a tudományok a digitális kultúrában : Egy tranziens korszak dilemmái. MAGYAR TUDOMÁNY. pp. 1086-1094. ISSN 0025-0325
|
Text
real_8804.pdf - Published Version Download (141kB) | Preview |
Abstract
Az írásbeliség előtti kultúrákban, még a megértés szekvenciálisabb, verbálisabb fázisában is, a holisztikus gondolkodás volt a meghatározó, az írásbeliséget pedig a szekvencialitás jellemzi, még a tágítás szakaszában is, amikor a kísérletezés, a gyakorlat volt a vezető megközelítés. A digitális kor a kétféle gondolkodás integrációját kívánja, vagyis a holisztikus és a szekvenciális szemlélet egyszerre hatja át. Nem szerencsés a fejlődési szinteket az analizáló gondolkodásunkkal minősíteni. Az értékelést, mint kognitív tevékenységet, más gondolkodási keret teszi használható gondolkodási móddá. Adott kultúra önmagában tökéletes egészet alkot, és önmagában is alkalmas kiemelkedő szellemi teljesítményekre. Ha szintekről és fejlődésről gondolkodunk is, szintetizáló gondolkodásmódban az állítható, hogy a gondolkodási keret új helyszínt kapott. Ahogyan a problémamegoldás során is minden szakaszban az akkor szükséges tágítás és szűkítés történik, úgy az emberiség kultúrái is, az adott korszakban szükségszerű szemléleti keretet építik fel. Nem jobb vagy rosszabb, alacsonyabb vagy magasabb szintű, hanem az adott helyzetnek megfelelő. Az attitűd, amely használható az emberiségre vonatkozóan, használható egyének esetén is. Minden egyén saját helyzetének megfelelő kognitív működésben tökéletes. Ha változtatni szeretnénk, nem elsősorban az egyént kell megszerelni, hanem a helyzetén kell változtatni. Ez automatikusan megváltoztatja a kognitív kereteit, változtatási lehetőséget teremt. Lényegében ez a valódi tanítás és fejlesztés.
Actions (login required)
 |
Edit Item |
