Társadalom és természet anyagcseréje. Marx ember és természet viszonyának etikai vonatkozásairól

Marosán, Bence Péter (2018) Társadalom és természet anyagcseréje. Marx ember és természet viszonyának etikai vonatkozásairól. In: „Társadalom, tudat, történelem Marxi témák korunk elméleti perspektíváiból”, 2018. október 4-5, ELTE BTK, Filozófia Intézet. (Unpublished)

Preview

Text Társadalom és természet anyagcseréje Marxnál-Előadás-ELTE-2018.pdf Download (263kB) | Preview

Abstract

Marx elidegenedés-elmélete szerint a kapitalizmus keltette elidegenedés nem korlátozódik az emberi társadalomra, hanem kiterjed ember és természet viszonyára is. A kapitalizmus, ahogy az emberi világban, úgy a természet világában is mindent a hasznosság és kihasználhatóság szempontjai szerint vesz tekintetbe, illetve mindent ilyen szempontokra redukál. Ily módon nem csak a társadalom tagjai, az emberi lények, de a természeti jelenségek és a nem-emberi lények is úgyszólván egy dimenziós lényekké, entitásokká lesznek lealacsonyítva, mindennek csak annyiban lesz létjogosultsága, amennyiben gazdaságilag is felmutatható hasznot hajt, profitot termel. Az ezzel kapcsolatos megnyilatkozások végigkísérik Marx életművét: „A zsidókérdéshez” c. ifjúkori írástól kezdve, a Gazdasági-filozófiai kéziratokon át, A tőke előmunkálataiig, és magáig A tőkéig, valamint az azt kísérő kéziratokig, amelyekben Marx visszatérően „a föld kirablásáról” beszélt. Marx emancipatorikus kérdésfelvetésének horizontján megjelent a természet emancipációjának kérdése is (ami legalábbis a természetnek a kapitalizmus keltette elidegenedés és irracionális viszony alól történő felszabadítását jelentette nála). Függetlenül attól, hogy miként vélekedünk arról, hogy a kései főmű, A tőke, tartalmaz-e primer módon erkölcsfilozófiai intenciókat, vagy tisztán tudományos mű (mint azt többek között Louis Althusser gondolta), az – úgy vélem – kevéssé tagadható, hogy Marx társadalom- és gazdaságfilozófiai megfontolásainak végig maradtak legalábbis közvetett etikai implikációi – nevezetesen az emberi társadalom és közelebbről a konkrét egyén emancipációjának követelése. Ezen túlmenően azonban talán még izgalmasabb és még kérdésesebb pont az, hogy vajon ember és természet – az ember által tudatosan szabályozott – anyagcseréjének vannak-e erkölcsi vonatkozásai – és nem csak az ember és ember (a jelen és a jövő nemzedékek) közti vonatkozásban, hanem ember és természet kapcsolatában is. Úgy gondolom, hogy Marxnak (és Engelsnek) a természetre vonatkozó leírásaiban akadnak olyan elemek, amelyek arra engednek következtetni, hogy Marx (és Engels) szerint a természetnek bizonyos szempontból tulajdoníthatunk önmagában vett értéket is, olyan értéket, ami túllép a puszta hasznossági szempontokon, és ami ember és természet viszonyában a nem pusztán instrumentális viszonyulási módoknak nyit teret. Előadásomban mindenekelőtt ezen szöveghelyek fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Mivel a jelenkor egyik legfontosabb problémája az ökológiai válság, ezért úgy vélem, hogy Marxnak a kapitalizmus okozta ökológiai problémákról szóló fejtegetései, valamint a kapitalizmusnak a természethez való viszonyunkra gyakorolt elidegenítő hatásaira vonatkozó megjegyzései aktuálisabbak, mint valaha.

Actions (login required)

Edit Item