XVIII. századi tudományos érvelések a rovásírásról

Fehér, Bence (2022) XVIII. századi tudományos érvelések a rovásírásról. In: Barokk történetírók Magyarországról, Magyarországon. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai (43). Magyarságkutató Intézet, Budapest, pp. 47-67. ISBN 9786156117571

Preview

Text MKI_Barokk_tortenetirok_B5_003.pdf Download (238kB) | Preview

Abstract

A rovásírás kézírásos testimoniumainak és a tudományos művekben való megjelenítéseinek virágkora a XVII. század. A század végétől ezek két új elemmel bővültek: a rovásírást régi magyar (nem kizárólag székely) írásnak tekintik, és Székelyföldön kívül is kutatják, illetve tudnak róla, hogy léteznek eredeti feliratos emlékek is. Az írás általános magyar voltát ugyan Komáromi Csipkés György fogalmazza meg, de a Székelyföldön kívüli használat kérdését először Otrokocsi Fóris Ferenc veti fel 1693-ban. Otrokocsi nyelvészként közelít a témához, de bizonyos fokig szkeptikus az egész írással szemben, ez pedig azért fontos, mert kizárja, hogy elfogultan túlzó állításokat tegyen. Bél Mátyás az első rovásírás-monográfia (1718) szerzője; ő elkülönít szimbolikus és alfabetikus írást, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy ismeri a számrovás és a rovásírás különbségét. A „szimbolikus” írások közt ismertet közel-kortárs felvidéki példákat, a leírása azonban kifejezetten alfabetikus írást enged sejtetni. Bél az első, aki részletes kutatási programot tervez a rovásírás múltjának feltárására, azonban ez levéltári és könyvtári anyagra koncentrál, az epigráfiával nem foglalkozik. Az első tényleges feliratleírások a következő három évtizedből vannak adatolva (Kunits Ferenc, Szilágyi Sámuel, Desericzky József Ince), de a kutatók felkészültsége meg sem közelíti Bél Mátyásét, ezért az adatok hiányosak, kontamináltak, nehezen magyarázhatók, így az utolsó században, amikor még könnyen lehetett volna hiteles rovásírásos feliratokat gyűjteni, ezt a lehetőséget elszalasztottuk.

Actions (login required)

Edit Item