Mandarin frikatívák produkciója kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek körében

Juhász, Kornélia (2020) Mandarin frikatívák produkciója kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek körében. In: Doktoranduszok tanulmányai az alkalmazott nyelvészet köréből 2020. MTA NYTI ; Nyelvtudományi Intézet, Budapest, pp. 64-76. ISBN 9789639074880

Preview

Text Juhasz_Kornelia.pdf Download (257kB) | Preview

Abstract

A jelen kutatás célja feltérképezni, hogy milyen eltérések figyelhetők meg a kínai zöngétlen szibilánsok képzési helyében a mandarin anyanyelvűek, illetve a kínaiul tanuló magyar anyanyelvű hallgatók között. Míg a magyar zöngétlen szibilánsok képzési helyük szerint kettes oppozícióban állnak, és elkülönítünk (denti-)alveoláris [s]-t és poszt-alveoláris [ʃ] frikatívákat (Gósy, 2004), addig a mandarinban a hasonló beszédhangok képzési helyüket és módjukat tekintve eltérően valósulnak meg: a dentális [s] az apikális poszt-alveoláris „kvázi retroflex” [ʂ]-sel áll kontrasztban (Lin, 2007). A mandarinban megjelenő „kvázi retroflexió” esetében – a „klasszikus” retroflex ejtéssel egyezően és a magyar [ʃ] ejtésétől eltérően – a képzéskor a nyelvgyök hátrafelé mozdul a szájüregben, illetve az alsó fogsor mögött nagyobb szublingvális üreg keletkezik (Hamann, 2003). Ugyanakkor a „klasszikus” retroflexióval szemben a nyelvhegy alulsó része helyett a felszíni apikális vagy apiko-laminális, laminális régió érintkezik a kemény szájpaddal, azaz nem valósul meg a nyelv hátrahajlása (Ladefoged–Wu, 1984; Lee-Kim, 2014). Frikatívák esetében a képzési hely relatív megvalósulását az akusztikai jelből a spektrális középpont értékének (COG) mérésével lehet megállapítani, amelynek frekvenciaértéke a hátul képzettséggel egyenes arányban csökken. Mivel a magyar beszélőknek a kínai nyelvben megtalálható poszt-alveoláris „kvázi retroflex” hangzó esetében a magyar [ʃ]-nek megfelelő képzési helyen kell akadályt képezniük, feltételezhetjük, hogy ennek a beszédhangnak az ejtése legalábbis a képzési hely tekintetében nem okoz nehézséget. Éppen ezért azt várjuk, hogy ez a beszédhang mind a magyarok, mind a kínaiak esetében közel egyező COG-értékkel valósul meg. A kínai dentális [s] produkciójakor azonban arra számítunk, hogy a COG értéke a magyarok esetében hátrébb képzettséget mutat a kínaiakénál, mivel a magyarok ezt a beszédhangot a magyar „megfelelőjével”, azaz az (denti-)alveoláris [s]-sel helyettesítik (vö. Flege, 1987). Emellett feltételezzük azt is, hogy a nyelvtudás szintjének emelkedésével ez az akusztikai különbség egyre jobban körvonalazódik a kínai nyelvet tanulók esetében, ezért dentális [s] produkciója egyre inkább megközelíti a kínai mintáét. A kísérletben három beszélői csoportban elemeztük a kínai nyelv szibilánsainak ejtését, egy kínai anyanyelvű kontrollcsoportban, és egy kezdő (maximum fél éve kínaiul tanuló), valamint egy legalább középszintű nyelvtudással bíró (azaz minimum három éve kínaiul tanuló) magyar anyanyelvű csoportban (5-5-5 15 fő). A szibilánsokat a kísérleti személyek izolált ejtésű, két szótagú, V1+CV2-szerkezetű álszavakban olvasták fel véletlenszerű sorrendben, háromszori ismétléssel. A COG mérését PRAAT-ban (Boersma–Weenink, 2019) vittük véghez, automatizáltan Styler (2014) szkriptjének segítségével. Az eredmények várakozásunkkal szemben azt mutatták, hogy a „kvázi retroflex” [ʂ] COG-értéke a kínai anyanyelvűek esetében magasabb volt a magyar anyanyelvűek esetében mértnél, más szóval a kínaiak a magyar anyanyelvűeknél előrébb képezték a szájüregben ezt a poszt-alveoláris beszédhangot függetlenül a magyarok kínai nyelvtudásának szintjétől. Erre magyarázatul szolgálhat az, hogy míg a kutatásban résztvevő kínaiak apikálisan képeznek akadályt a szájüregben a [ʂ] produkciójakor, addig a magyarok – a magyar [ʃ]-ből kiindulva – dorzálisan, és a dorzális akadály valójában szükségszerűen hátrébb is jön létre. Az a hipotézis azonban, mely szerint a kínai dentális [s] hangot a magyarok hátrébb képzik a kínai anyanyelvűeknél, megerősítést nyert, habár a csoportok értékei között a statisztikai próba (GLMM) szerint nem szignifikáns a különbség. Ugyanakkor a dentális [s] és kvázi retroflex [ʂ] közötti kontrasztot tekintve elmondható, hogy azok szignifikánsan különböznek mindhárom csoportban, tehát a kontraszt legalábbis matematikailag alátámasztható módon megjelenik minden vizsgált csoport esetében. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy bár megfigyelhető interferenciajelenség a kínaiul tanuló magyarok produkciójában a szibilánsok képzésében, de habár másként valósítják meg a kontrasztot, mégis akusztikailag jól elkülöníthető kategóriákat hoznak létre. Irodalom Boersma, P. & Weenink, D. (2019). Praat: doing phonetics by computer [Computer program]. 6.1.05-ös verzió. Flege, J. E. (1987). Effects of equivalence classification on the production of foreign language speech sounds. In James, A.–Leather, J., editors, Sound patterns in second language acquisition. Foris, Dordrecht. 9–39. Gósy M. (2004). Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest. Hamann, S. (2003). The Phonetics and Phonology of Retroflexes. Netherlands Graduate School of Linguistics, Utrecht. Ladefoged, P. & Wu Z. J. (1984). Places of Artciculation: An Investigation of Pekingese Fricatives and Affricates. Journal of Phonetics, 12.3, 267–278. Lee-Kim, S. I. (2014). Revisiting Mandarin ’apical vowels’: An articulatory and acoustic study. Journal of the International Phonetic Association. 44/3, 261–282. Lin Y. H. (2007). The Sounds of Chinese. Cambridge University Press, Cambridge. Styler, W. (2014). SpectralCOG Finder Script. https://github.com/stylerw/styler _praat_scripts/blob/master/peak_spectral_COG.praat [utolsó megtekintés: 2019. december 2.].

Actions (login required)

Edit Item