Nagy Lajos hadserege és hadszervezete : Hadvezetés, stratégia, fegyvernemek = Military Administration and Army in King Louis I the Great’s Hungary : Leadership, Strategy, Branches of Warfare

Bárány, Attila (2023) Nagy Lajos hadserege és hadszervezete : Hadvezetés, stratégia, fegyvernemek = Military Administration and Army in King Louis I the Great’s Hungary : Leadership, Strategy, Branches of Warfare. VILÁGTÖRTÉNET : A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA, 13(45) (2). pp. 175-220. ISSN 0083-6265 (nyomtatott); 2732-2114 (elektronikus)

Preview

Text VT2023_2Barany.pdf Download (3MB) | Preview

Abstract

Jelen tanulmány a hadvezetés, a stratégia, a taktika, az utánpótlás, valamint a különböző fegyvernemek kérdését vizsgálja I. Lajos hadjárataiban, főképp a nápolyi, a velencei és a litván hadszíntérről származó példákon keresztül. A fennmaradt források – például had- és mozgósítási parancsok – arra adnak lehetőséget, hogy Nagy Lajost inkább hadszervezőként mutassuk be, nyílt mezei ütközetben ugyanis keveset tudunk a magyar hadvezérek taktikai repertoárjáról, magát a királyt is beleértve. A tanulmány áttekinti az Anjou-kori magyar hadszervezetet, a honorrendszer keretében megújított hadkötelezettséget. Betekintést nyújt a hadigépezet gyakorlati működésébe, a felvonulási utaktól és logisztikától a felderítésen át a hadiszemlékig, a haditervektől a várostromokig, a mozgó hadikincstártól az átcsoportosításokig. A fegyvernemek, különösen a könnyűlovasok és a zsoldos nehézgyalogosok kitüntetett figyelmet kapnak: az összetételt a különböző hadszínterek és az ellenfél minősége határozta meg. The article wishes to have an overview of the system of military organization in Hungary, in the reign of King Louis I (1342–1382). It is to give insight into the military machinery: obligation, logistics, reconnaissance, fortification warfare, the usage of terrain and weaponry. It examines formation, discipline and tactics as well as discusses branches: heavy cavalry, lightly armoured archers, and mainly foreign mercenary infantry. It has been widely held in historiography that a greatest innovation of the Angevins was the “banderial” army, that is, lords faithful to the new regime had a right now to lead their own, private contingents under their own family banners, banderium, the military unit being proposed as a novelty as well. Through the investigation of donation and prorogation charters, summonses, call-to-arms dispatches the organization of war can be seen clearer. Recent research has shown that it is not a novelty at all. The honor system, brought forward by the new dynasty meant a reform in the military organization: the territorial administration was based on military executive power assigned by the crown to “soldier barons”, on a temporary footing, particularly tied closely to its centres, castles. The banderium contingents were set up by holders of honores, obliged to mobilize any time all the arms-bearing men of the district. A campaign could have been led with forces of mixed composition: county noble troops, knights of the royal aula, light cavalrymen of privileged Cumans. For the eastern theatres of war, Louis mustered mass forces of lightly armed footmen and a variety of light cavalrymen from Vlachs to much more organized Székely horsemen. In certain cases they were supplemented with mainly paid royal household forces. The Nomadic-origin military personnel of the Cumans or Iasians were even employed in Western theatres of war. The Italian ventures were largely fought by regularly paid, semi-standing forces with a scrutinized budget and well-organized supply and even an in-field mobile treasury.

Actions (login required)

Edit Item