Bizonyítékalapú pszichoszociális kockázatértékelés a munkahelyen: a depressziós tünetegyüttes prediktorainak vizsgálta

Nistor, Katalin and Tóth, Gergely and Szócska, Miklós (2023) Bizonyítékalapú pszichoszociális kockázatértékelés a munkahelyen: a depressziós tünetegyüttes prediktorainak vizsgálta. IME, 22 (4). pp. 5-15. ISSN 1588-6387

Preview

Text Nistor_05_15.pdf Download (398kB) | Preview

Abstract

Becslések szerint a depresszió 2030-ra a betegségterhek vezető okává válik. Az elmúlt több mint két évtized nemzetközi és hazai kutatási eredményei rávilágítottak arra, hogy egyes munkahelyi pszichoszociális tényezők fokozhatják a hangulatzavarok, ezen belül a depresszió kialakulásának kockázatát, a kapcsolódó tünetetek súlyosbodását, hosszútávon negatív hatást gyakorolva a munkaképességre és szervezeti teljesítményre. Ezért keresztmetszeti nagymintás (N=13104) reprezentatív vizsgálatunk célja a COPSOQ II kérdőívvel vizsgált dimenziónkénti modellépítés keretében a depressziós tünetegyüttes prediktorainak meghatározása, a főbb munkahelyi pszichoszociális kockázati és védő tényezők azonosítása. Eredményeink alapján még a COVID-19 világjárványt megelőző időszakban is magas volt a klinikai depresszió prevalenciája a magyar munkavállalók körében (30,9%). A modellépítések által kontroll alatt tartva a szociodemográfiai tényezőket a depressziós tüneteggyüttes huszonegy indikátorát, azaz nyolc szignifikáns munkahelyi pszichoszociális kockázati- és tizenhárom védő tényezőt sikerült azonosítani. A depressziós tüneteggyüttes azonosított főbb kockázati tényezői a következőek: szekálás (OR=2,92), munka- magánélet konfliktus (OR=2,27), mennyiségi elvárás (OR=1,67), szerepkonfliktus (OR=1,38), erőszakos fenyegetés (OR=1,38), érzelmi megterhelés (OR=1,33), szexuális zaklatás (OR=1,27), munkaütem (OR=1,1). Az azonosított protektív faktorok pedig a következőek: munkahely iránti elkötelezettség (OR=0,44), munkahelyi elégedettség (OR=0,45), munkahelyi közösség (OR=0,64), igazságosság és tisztelet (OR=0,66), vezetés iránti bizalom (OR=0,68), jutalmazás (OR=0,72), munkatársak közötti bizalom (OR=0,83), hatáskör, kontroll (OR=0,85), munkakör egyértelműsége (OR=0,85), támogatás a felettestől (OR=0,89), a munka értelmessége (OR=0,90), előreláthatóság (OR=0,92), támogatás a munkatársaktól (OR=0,94). A depressziós tünetegyüttest prediktáló hét modell közül a Munka-magánélet egyensúly tényezőire, illetve az Együttműködés és vezetés dimenziókra építő modellek bizonyultak a legjobban illeszkedőeknek. A szervezeti életre és produktivitásra, valamint a munkavállalók egészségvédelmére vonatkoztatva az eredmények értékelésének és a legerősebb indikátorok kiemelésének gyakorlati implikációi vannak. Ezekkel útmutatást kívánunk nyújtani a tématerülettel gyakorlati szinten foglalkozó vezetőknek, a HR- és a foglalkozás-egészségügyi szakembereknek arra vonatkozóan, hogy a munkahelyi pszichoszociális környezet mely dimenzióira és tényezőire érdemes kiemelt hangsúlyt fektetni a mentális egészségvédelem, ezen belül is a depressziós tünetegyüttes megelőzésének, illetve csökkentésének érdekében. | ccording to estimates, by 2030, depression will become the leading cause of disease burden. Over the past two decades, international and national research results have shown that certain psychosocial factors at work can increase the risk of developing mood dis- orders, including depression, and exacerbate related symptoms, with long-term negative effects on work abi- lity and organizational performance. Therefore, our cross-sectional, large-sample (N=13.104) representative study using the Copenhagen Psychosocial Question- naire (COPSOQ II), aims to identify the predictors of dep- ressive symptomatology, and the main psychosocial risk and protective factors at work, in the framework of con- structing a dimension-by-dimension model. Our results indicate that even in the period before the COVID-19 pan- demic, the prevalence of clinical depression among Hungarian workers was high (30.9%). Twenty-one indica- tors of depressive symptomatology i.e. eight significant workplace psychosocial risk factors and thirteen protec- tive factors were identified through model construction while controlling sociodemographic factors. The main risk factors for depressive symptomatology were buly- lying (OR=2.92), work-family conflict (OR=2.27), quan- titative demands (OR=1.67), role conflict (OR=1.38), threats of violence (OR=1.38), emotional demands (OR=1.33), sexual harassment (OR=1.27), work pace (OR=1.1). The protective factors are commitment to the workplace (OR=0.44), job satisfaction (OR=0.45), workplace community (OR=0.64), justice and respect (OR=0.66), trust regarding management (OR=0.68), reward (OR=0.72), mutual trust between employees (OR=0.83), influence (OR=0.85), role clarity (OR=0.85), social support from supervisor (OR=0.89), meaning of work (OR=0.90), predictability (OR=0.92), social support from colleagues (OR=0.94). Of the seven models that pre- dict depressive symptomatology Work-Life Balance (Nagelkerke R2 =32%) and the of Collaboration and Leadership (Nagelkerke R2 =28%) dimensions were found to be the best-performing ones. There are practical implications of evaluating the results and highlighting the strongest indicators in relation to organizational life, productivity and employee health. They are intended to provide guidance to managers, HR, and occupational health professionals working in the field. These results will enable them to select and prioritize dimensions and factors of the psychosocial environment of the work- place in order to prevent and reduce mental health prob- lems, including depressive symptoms.

Actions (login required)

Edit Item