Fehér ruha, meszelt ház: A magyar trikolór középső színe a 19. századi paraszti kultúra kontextusában

Bálizs, Beáta (2023) Fehér ruha, meszelt ház: A magyar trikolór középső színe a 19. századi paraszti kultúra kontextusában. JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE, 56. pp. 231-252. ISSN 0553-4429

Preview

Text balizs_jpm_evkonyv_56.pdf Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (932kB) | Preview

Abstract

Bizonyított, hogy a 19. századi magyar parasztság a nemzeti színeket a felső társadalmi rétegektől „készen kapta”, majd az 1847–49-es szabadságharc hatására viszonylag hamar magyar színekként kezdett tekinteni a trikolórra. A tudomány azonban nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miért tudott a piros-fehér-zöld színhármas a „nép” körében szinte magától értetődően elterjedni. Feltételezéseim szerint azért, mert a hagyományos paraszti társadalom számára már 1848 előtt sem volt ismeretlen ez a három szín, külön-külön mind részét képezte az anyagi kultúrájának. E tanulmányban csupán a fehérre koncentrálva bizonyításra kerül, hogy ez a szín két tónusában is a paraszti környezet fontos részét képezte: 1. A fehér kékes, szürkés és sárgás változata részben viseletét a házilag előállított vászonruházatát jellemezte. A kender és a len nyers színe különösen ott dominált, ahol a fekete gyász nehezen szorította háttérbe a korábbi fehér gyászt. A 19. század derekáig ugyanez a kevert fehéres tónus volt jelen házának falain is. A meszelés széles körű elterjedése előtt a falusi házakat nem vakolták, csak tapasztották, ill. tapasztás után fehéres földdel mázolták. 2. A ragyogó fehér a 18. századtól kezdve fokozatosan a gyári anyagok révén terjedő pamut patyolatfehér és a mészfehér tiszta tónusa révén terjedt el a nép körében.

Actions (login required)

Edit Item